Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Végső játszma

Sziasztok! Mindenek feletti köszönettel tartozom, hogy eddig támogattatok engem, ezt a kis történetet, bár már rég nem írtam nektek. Tudom, hogy  már régóta tartoztam egy végjátékkal nektek, csak nem volt elég időm a megírására. Úgy tűnik révbe érni látszik, hogy könyvben is kiadassam, ezért továbbra is fontos a támogatásotok. Tervezek majd egy második könyvet, de egyelőre az első kiadásán dolgozom. Ha még mindig érdekel titeket a folytatás a következőkben, kérlek adjatok valami visszajelzést ♥ Nagyon köszönöm! 

☾♡Hyejin szemszöge☾♡

Taehyung mellkasán pihentettem a fejem, az univerzum szabályai szerint teljes nyugodtságot kellet volna éreznem, hogy újra láthatom, érezhetem, hogy tényleg élve tért vissza, ahogy ígérte. De az én életemről sajnos nehéz elképzelni, hogy hosszú pillanatokig minden rendben legyen. Felemeltem a fejem és fürkészni kezdtem őt, hátha rájövök mi lehet a baj. Észrevette, hogy gyanakszom, ezért bár az arckifejezése mozdulatlan maradt, a szívdobogása egyre inkább elárulta őt. Rájöttem.

- Találkozhatok ezután Namjoonnal is? - kérdeztem.

- Hyejin, ne ijedj meg...

- Jól kezdődik. 

- Ne ijedj meg, de NJ most Hong doktornál van. 

Mindketten szinte azonnal felültünk. Taehyung a hajába túrt. Én ijedt tekintettel meredtem rá.

- Hong doktornál? Mi történt Taehyung, árult el kérlek! - nyaggattam. 

- Megsérült Hyejin. Nagyon megsérült. Lehet, hogy nem éli túl.

Láttam, hogy a szemébe könnyek szöknek, mintha ő maga sem tudná elhinni, hogy mit beszél.

- Tudtam... - Felálltam az ágyról és fel-alá kezdtem el járkálni. - Tudod ebben csak az a legszomorúbb, hogy nem ezzel kezdted. Hagytad, hogy rád vessem magam. 

Taehyung szintén felállt, közeledni próbált felém, de én nem engedtem. 

- Hyejin hadd magyarázzam meg! - kérlelt.

- Nem! Hogy tehetted ezt és mi több, hogy beszélhetsz így róla? Megengedted, hogy ez megtörténjen! A te hibád - fakadtam ki. Taehyung újra közeledni kezdett, eközben az arcomat már elöntötték a szomorú könnycseppek. Hirtelen mindkét kezemmel ütni kezdtem a karját. - Te engedted meg, hogy ez történjen! - kiáltottam. Taehyung minden ellenállásom ellenére szorosan magához ölelt és szép lassan mindketten a földre rogytunk, a zokogásom pedig az egész szobát betöltötte. Így maradtam, az ölelésében meghatározhatatlan ideig. 

☾♡

NJ ágyánál álltam és néztem a gyönyörű arcvonásait, tejfehérré vált bőrét, nem tudván mit mondhatnék. Taehyung és Hong doktor mögöttem beszélgettek.

- Rendbe fogsz jönni NJ, rendbe kell jönnöd. – suttogtam.

Ő volt az az ember, aki az elejétől fogva mellettem volt, a reménytelenségben az egyetlen normálisnak mondható emberi kapcsolatom Taehyungon kívül, mondjuk azt nem mondanám normálisnak, semmilyen körülmény között.

- Meg fogom bosszulni, amit veled tettek. Ígérem.

Reakciómat tekintve saját magamon is meglepődtem. Erős voltam, kimért és bosszúvágy töltötte be a szívemet. Azt hittem, majd ha az ágya mellett fogok állni, sírni fogok, de nem így történt.

- Kérem, tegyen meg érte mindent. – fejezte be mondandóját Tae.

- Ha ebben a tempóban fog haladni a felépülése, bár lassú lesz, nem lehetetlen, de még mindig nem tudok biztosat mondani. – szólt a doktor.