Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Vonzások közt

Sziasztook! Fogadjátok szeretettel ezt a részt is 🤍 Mindig boldogsággal tölt el, hogy látom az eredményét a munkámnak. Nagyon köszi, hogy olvastok. Legyen szép hetetek!

Jungkook sötét szemei, puha ajkai bennem is azonnal felébresztettek valamit. Nyakáig ívelő tetoválása titokzatosabbá és komolyabbá tette őt. Míg felém tornyosuló magas alakja és kidolgozott teste másokat valószínűleg megrémisztett, rám teljesen más hatással volt. 

A francba', mindig olyanokhoz vonzódom, mint ők, ez a gyengém. Úgy érzem ebben a szituációban én vagyok az elcseszettebb.

Nem tudtam válaszolni Jungkook bókjára, de biztos voltam benne, hogy vörös arcom elárul engem.

- Öhm, azt hiszem akkor én most megyek. - szóltam alig hallhatóan. A körülöttem lévő férfiak meghajtották a fejüket, én pedig sarkon fordultam és szinte futva indultam a terasz felé. Még vetettem egy kósza pillantást az ajtóban álló társaság felé, de nem lett volna szabad, mert Taehyung rideg tekintetével találtam szembe magam. Reakciója egy csöppet sem lepett meg. Beleharaptam egy pirítósba és a szememet forgatva megnyitottam a terasz ajtaját és kiültem a kedvenc fonott székembe. Imádtam, hogy ebben a házban minden Seoul tipikus nyugalmát sugározza, holott épp itt lakik a leghektikusabb férfi, akivel valaha is találkoztam.

*Taehyung szemszöge*

- Úgy gondolom, hogy mindent megbeszéltünk...Talán még egy utolsó dolog van, amire figyelmeztetnélek.

- Igen, uram? - válaszolt Jungkook.

- Bár mától velünk laksz és el kell mondjam, hogy tisztelem az áldozatos munkádat, de Hyejinre a tekintetedet sem vetheted rá. Ha kérdez válaszolsz, teljesíted amit kér és ennyi. Ez a házban mindenkire érvényes, kivéve Namjoonra, rá más szabályok vonatkoznak.

- Értettem. Úgy lesz. - mosolygott ravaszul a srác.

Egy csöppet sem voltam benne biztos, hogy értette sőt, de ő  az egyik legjobb az országban, így meg kellett tanulnom bízni benne. Másképp hogyan bíznám rá az életemet? Láttam, ahogyan Hyejinre nézett és ha megtehetném, beverném a képét, mert még a sunyi gondolatait is hallottam, csak abból, hogy ránéztem. Ennél viszont ízlésesebben működöm, egyelőre.

*Hyejin szemszöge*

- Namjoon, csak mégegyet had' igyak kérlek.

- Te viccelsz velem.- sóhajtott NJ és keresztbe fonta karjait. Én közben újra elvettem a kitöltött vodkát és arra készültem, hogy lehúzzam, mikor újra csak kivette a kezemből.

- Te viccelsz velem. Jól bírom a piát, nem kell engem félteni. Másképp mégis hogyan gyűjtsek bátorságot?

- Jó, legyen, de ez az utolsó. Taehyung megöl, ha megtudja, hogy megengedtem neked.

- De nem fogja megtudni.

- Akkor gyorsan.

Elfordultam és úgy, ahogy voltam, egy combközépig érő vörös selyemruhában, lehúztam a bátorságot nyújtó italt. Képtelen voltam újra szembenézni a maffia tagjaival úgy, hogy szarabb volt a helyzetünk, mint bármikor. Örültem annak, hogy Taehyung belátta, hogy nem elég ennyi ember a ház körül, így azért egy fokkal jobban bíztam a helyzet jobb kimenetelében. NJ odafordult, majd a kezembe nyomott két rágót.

- Ezt edd meg.

- NJ, köszi, hogy így gondoskodsz rólam. - mosolyogtam.

- Nem mondanám gondoskodásnak azt, hogy engedtelek inni, ha Taehyung megtudná.. -