Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Maradok

Heyhooo! Megérkezett az új rész, remélem tetszeni fog! :) ♥ Köszi az új követéseket, kommenteket, szavazásokat, rettentően hálás vagyok nektek!

*Hyejin szemszöge*

- Khmm... - szakított félbe minket Jungkook hangja. Mikor felnéztem, láttam, hogy a srác háttal áll nekünk a konyhaajtóban. - Elnézést kérek Uram, nem akartam félbeszakítani, de a szállítmányról lenne szó.

- Remélem kibaszott fontos. - mondta Taehyung a szemeit forgatva. - Majd folytatjuk. - kacsintott rám. Felállt velem és egy mozdulattal leemelt engem az öléből a konyhapultra.

Nem gondoltam volna, hogy valaha valami hasonlót fogok mondani, de nagyon nehéz volt visszafognom magam Taehyung előtt. Olyan, mint egy drog, ha egyszer megízlelted, tutira rászoksz. Ez nem helyes Hyejin! Nem helyes...- mondogattam magamnak a fejemet fogva. Majdnem megcsókolt. A gondolatra ajkaimhoz emeltem a kezem. Mélázásomat Yoongi halk hangja zavarta meg.

- Elnézést kérek Hyejin kisasszony, de ..-

- Kérlek Yoongi, Hyejin vagyok, azt hittem ezt megbeszéltük. - mosolyogtam rá.

- Hyejin - mosolygott ő is. - Taehyung üzeni, hogy tíz perc múlva legyél kint a kertben a a gingko tölgy alatt. Ezeket pedig mindenképp vedd fel. - Yoongi a háta mögül egy piros dobozt húzott elő és előrenyújtotta. Felálltam és szemöldökömet felemelve jeleztem Yoongi felé, hogy nem vagyok abban biztos, hogy tudni akarok a doboz tartalmáról. A srác elmosolyodott.

- Ne aggódj. Védőfelszerelés van benne. Hidd el, szükséged lesz rá. - nézett bíztatóan.

A dobozért nyúltam és magamban megjegyeztem, hogy ijesztően nehéz, ami benne van. Így, hogy egy üresség tátongott az ablak helyén, könnyedén kitudtam lépni a teraszra. Letettem az asztalra a dobozt és hosszasan bámultam.

- Hyejin. Gyere! - kiáltott Taehyung messziről, de még így is éreztem a hangjában, hogy dühös, újra. Nem értettem a miértjét az egésznek.

Oldalra néztem és láttam, hogy Taehyung félmeztelenül áll a kert közepén. Az egyik kezében valami fura fekete köntösszerűt tartott, a másikban pedig egy katanát. Ahogy Taehyung felé viharzottam, már messziről megpróbáltam lebeszélni arról, amire készült.

- Nem, nem, nem és nem.

Taehyung összeráncolta a szemöldökét ezzel is mutatva, hogy nem kíváncsi a véleményemre, ő már döntött. Elindult a kertben álló óriási fa felé.

- Nem hiszem, hogy sok beleszólásod van ebbe. A te érdekedben teszem. - kiáltott hátra.

- Miért kell nekem megtanulnom hogyan kell használni egy szamuráj kardot? Ez abszurd.

Lábaim túl kicsik voltak ahhoz, hogy utolérjem Taehyungot, de rajta voltam az ügyön, gyorsítottam a lépteimen.

- Üdv a világomban. - mondta érdektelenül a fürtös.

- Kössz. - szóltam, mikor már épp a hátamögé értem. - De aaaannyira fáradt vagyok, nem lehetne akkor holnap?

Taehyung megtorpant egy pillanatra és megfordult úgy, hogy mellkasának ütköztem.

- Figyelj, én mindent az érdekedben teszek. Ha azt hiszed, hogy eddig láttál valamit abból, hogy milyen egy ilyen ember élete, mint az enyém, akkor tévedsz kicsilány. Még csak most jön a java. - fejét lehajtva szinte lehelte a számba a mondatokat. Megfordult és tovább indult. Nagyot nyeltem, aztán utána indultam.

☾♡

A csuklóvédő feltekerése egy örökkévalóságnak tűnt, mindig túl szorosra sikerült. Taehyung meglátta a szerencsétlenkedésemet és odasétált hozzám. Elvette tőlem a csuklóvédő szalagot és elkezdte ő feltekerni, közben rám se nézett.