Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

VIOLIN

Köszönök minden kommentet és szavazatot, jó olvasást kívánok nektek ♥ 

Felhúztam a szemöldökömet és szótlanul vártam, hogy mi lehet az újabb rossz hír ebben a házban. 

- Ne ijedj meg, kérlek. Arról van szó, hogy a Che-Ra-t is megölték.

- A házvezetőnőt? - kérdeztem, mire NJ bólintott.

- Ezzel csak az a probléma, hogy épp a te szobádban, ami két dolgot jelenthet. Először is, biztos vagyok benne, hogy téged akartak célbavenni ezzel. Még nem jöttünk rá, hogy kik lehettek, de van egy tippünk. Ezt viszont csak akkor tudhatjuk biztosan, ha Taehyung, aki jelenleg úszik a marihuána füstjében, hajlandó felszedni magát a pultról. 

- Úristen, szegény nő. Nem tehetett semmiről. - ingattam a fejem elszörnyülködve. 

- A másik probléma az, hogy így nem alhatsz abban a szobában, de az is lehet, hogy ebben a házban sem. 

- Úgy érted, el kell mennem innen? 

- Lehet, hogy mindannyiunknak el kell mennünk. Taehyungnak erre van megoldása, te csak ne aggódj. 

- Nem tudok nem aggódni NJ. Ez az egész egyre kilátástalanabb. Úgy érzem belekerültem egy örvénybe, amiből egyszerűen képtelenség kiszabadulni. - válaszoltam a földet bámulva. 

- Gyere ide. - mondta Namjoon, majd szorosan magához ölelt. Annyira meglepett az ölelése, hogy hirtelen alig tudtam lereagálni. Ezer éve nem ölelt meg senki.  Beletelt egy kis időbe, mire teljesen át tudtam magam adni az ölelésének és én is köré fontam karjaimat, mire egy hangos köhintést hallottam a hátam mögül.

- Talán megzavartam valamit? - kérdezte Taehyung indulatosan. 

Namjoon azonnal elengedett és kihúzta magát Taehyung előtt. 

- Mindenki a nappaliba. - kiáltotta el magát szemét le sem véve rólunk. Megrettentem, mert ezt az arcát még egyszer sem láttam. Eltűnt belelőle minden olyan érzelem, amit azelőtt véltem felfedezni benne. NJ rögvest  tárcsázott egy számot és pár másodperccel később már Taehyung előtt sorakozott mindenki, akik egyes egységek vezetői voltak. Taehyung eléjük állt, majd zsebre dugott kézzel egy ideig csak fel-alá járkált. Az emberei síri csöndben várták, mikor zúdul rájuk vezérük haragja, de Taheyung nem azt mondta, mint amire mindannyian számítottunk. 

- Holnaptól - és itt szünetet tartott - minden más lesz. - Új emberekre van szükségünk, többre, és kiképzettebbekre. Yoongi, ezt rád bízom. Elvárom, hogy kibaszottul az ajtóm előtt álljon ötven ember holnap délig. Holnaptól minden nap két héten keresztül együtt fogtok edzeni az új társaitokkal és velem. Hol vannak a holttestek? - kérdezte Taehyung. 

- A hátsó raktárhoz vittük őket, csak Önre vártunk Uram. - mondta Yoongi. 

- Rendben, menjünk! Namjoon, Yoongi, Hobi, gyertek velem. 

Ahhoz képest, hogy min ment keresztül az utóbbi pár órában, bicegését leszámítva, rohadt összeszedettnek tűnt és rendkívül zabosnak. A szeme elé se akartam kerülni, mert tekintetével csak villámokat szórt mindenki felé. Az egyetlen hely, ahová kedvem volt menni, az a könyvtár volt, de nem olvasni, csupán elvonulni valahová, ahol kevesebb vérfoltot láthatok. 

☾♡

*ha akarod hallani mit játszott Taehyung, hallgasd a hozzácsatolt zenét*

Az éjszaka közepén arra keltem, hogy a könyvtár csöndjét egy lágy dallam visszhangja zavarja meg.