Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Meglepetések

Heyho kiscsalád! Újra bővült az olvasói köröm, amit szeretnék nagyon megköszönni nektek! Lassan jönnek a részek, mert dolgozom, de igyekszem pótolni. Várom a visszajelzéseiteket, kommentben, szavazásban, puszi nektek ♥

A fürtös veszedelem sejtelmes tekintettel állt a terasz ajtajában, majd fejével a háta mögé biccentett. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam azt, aki előbújt az ajtó mögül.

- Bácsikám!

Úgy szaladtam az ajtóban álló szelíd teremtés felé, mint egy gyermek. Nem gondoltam volna, hogy láthatom, míg el nem múlik a sok szar, amiben nyakig ülök. A nagybátyám szoros ölelésébe burkolt, felemelt és pördült velem egyet. A szemébe néztem és láttam, ahogy könnyek lepik el azt. Igyekezte szorgosan letörölni őket, de újabbnál újabbak csorogtak le arcán.

- Kislányom. Nagyon hiányoztál! - szólt és újra megölelt.

Láttam, ahogy Taehyung az ajtónak dőlve mosolyog úgy, ahogy még sohasem láttam. Büszkeség ült az arcán, szinte láttam, ahogy vállon veregeti magát emberséges tette miatt. Nyilván úgy gondolta, hogy majd azonnal megbocsájtom, amit velem tett, hogy csak úgy otthagyott az éjszaka közepén, mint egy elhasznált babát.

- Te is hiányoztál nekem bácsikám, de hogy kerültél ide?

- Ez a fiatalember itt. - biccentett a félkegyelmű felé.

- Tehát..te tudod?

- Tudom.

Damn, mikor már azt hiszem, hogy az életem nem vehet nagyobb fordulatokat, akkor fejbevág egy újabb információ. Hirtelen nem tudtam, hogy az ujjongás, vagy a félelem lett úrrá rajtam. Egy pillanatra meg kellett állnom és meggondolni, hogy mit fogok mondani. Az egy szép gesztus ettől a pszichopatától, hogy elhozta nekem az egyik legfontosabb embert az életemben, de azt, hogy behozza az oroszlánok ketrecébe, valahogy nem látom működőképesnek. Egyébként is, ha ezt most meg tudta tenni, miért nem találkozhattam vele eddig? Erőt vettem magamon, nagy mosolyt öltöttem és belekaroltam a bácsikám karjába, majd bevezettem a nappaliba, ahová Taehyung követett minket. Mi a kanapén helyezkedtünk el, míg Taehyung a fotelban foglalt helyet. Kivette a dohányzóasztal fiókjából drága szivarjait, s a nagybátyám elé terítette.

- Kérlek, válaszd ezt, ez a legjobb, Kubából hoztam.

Láttam, hogy Dong-Hyun bácsinak meglehetősen tetszik a Taehyung viselkedése, amin meglepődtem. Azt éreztem, hogy valami hülye időhurokba kerültem és már megint nem tudok semmiről. Utáltam ezt az érzést. A bácsikám nézegetni kezdte a szivarokat, végül elvette azt, amelyiket Taehyung ajánlott.

- Köszönöm fiam. - válaszolt félmosollyal. Taehyung először Dong-Hyun bácsi felé nyújtotta a tüzet, aztán ő is rágyújtott. Időközben Taehyung egyik embere azonnal megérkezett egy óriási whiskeys üveggel, poharakkal és narancslével, amelyeket csöndben elénk helyezett.

- Azt hiszem most örülök, hogy nincs ablak. - néztem rájuk.

- Rajta vagyok. - mondta Taehyung nyájasan.

- Kicsit furcsáltam is, hogy ilyen szellős ez az óriási ház. - nevetett fel Dong-Hyun bácsi.

- Szeretnék egy pár dolgon változtatni, hogy Hyejinnek legyen egy kis helye elvonulni olvasni. Meséltem arról, hogy sajnos nem sok szórakozást tudok nyújtani neki itt, de igyekszem. - kacsintott rám.

Épp belekortyoltam a narancslébe, mikor azt éreztem, hogy ettől a mondattól az édes folyadék megakad a torkomon, ezért fuldokolni kezdtem. Dong-Hyun bácsi azonnal csapkodni kezdte a hátamat, míg jobban nem lettem. Letettem a poharat, majd rátettem a kezemet a kanapé karfájára és megtámasztottam a fejemet. Az arcom még mindig piros volt a fuldoklástól, az idegeim pedig azt hiszem roncsolódtak az elhangzott mondatok miatt. Nem hittem a fülemnek.