Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

A B Á L

Sziasztok újra! :)

Lehet, hogy egy kis késéssel, de szeretném befejezni ezt a könyvet, ezért igyekszem azon lenni, hogy akiket érdekel, azok minden percét szerethessék majd! Szeretettel küldöm nektek hosszú idő után ezt a részt! Puszi♥

Mikor Taehyunggal kiléptünk az ajtón, limuzin helyett fekete Range Roverek sorakoztak egymás mögött. Halkan elkezdtem számolgatni, hogy mennyi lehet, de a sötétben csak hétig jutottam, pedig még a kapun kívül is álltak. Anyám, mi a feltűnőség, ha nem ez?!

Ahogy próbáltam a magassarkúmban  egyensúlyozni a szokásához híven sivár és lélektelen partnerem mellett, minden szem ránk szegeződött. Fekete ruhás férfiak álltak kimérten minden kocsi mellett arra várva, hogy az egyikbe beszálljunk, de legalább láttam ismerős arcokat is, akiknek a jelenléte melengette a szívemet. Taehyung közelebb húzott magához, majd a fülembe súgta: "Jól jegyezd meg Hyejin, ezen az estén partnerek vagyunk és amit ma fogok tenni, az csak és kifejezetten erre az alkalomra szól. Te pedig úgy fogsz viselkedni, ahogy megtanítottalak. Akkor egyel kevesebb dolgot cseszhetünk el a mai estén."

A kis monológja után megakadt a tekintetem az arcán, valami nagyon furcsa érzelmet láttam végigsuhanni rajta. Izgalom, vágyakozás, vagy talán félelem? Ezt most lehetetlen lett volna megmondanom, akármennyire is különbözzenek ezek az érzések, ez a srác másféle módon kiismerhetetlen. Nyeltem egyet és megtorpantam, mikor láttam, hogy Taehyung rápillantott Namjoonra, aki magabiztosan odasétált és kinyitotta nekem is az ajtót. Nehéz lett volna Kim Taehyung? Hmm?Tényleg? - gondoltam magamban, majd a szememet forgattam és beszálltam.

♡☾

- A francba is - szólt Tae.

- Mi a baj? -néztem rá aggódó tekintettel.

- Semmi. Fordulj meg és vedd le az álarcodat.

- Hogy mi? - kérdeztem vissza, de látva parancsoló tekintetét, hátat fordítottam neki - mondjuk nem mintha nem esett volna jól ebben a pillanatban. Bármikor, ha ezt kéri. A kíváncsiságom viszont nem hagyott nyugodni, ezért hátrapillantottam és láttam, hogy kivett egy nyakkendőt a zsebéből, majd kezével lágyan visszafordította a fejem és bekötötte vele a szememet.

Értettem, hogy miért teszi.

- Ezt már hamarabb kellett volna megtennem, így is túl sokat láttál.

Nem éreztem úgy, hogy küzdeni akarok most ez ellen, hisz' tudom, hogy nem értem volna el vele semmit, de nyilván akkora az igazságérzetem, hogy úgysem tudom befogni a számat.

- Kicsit úgy érzem, hogy nem fer ez velem szemben. Az útvonal a minimum, amit tudnom kellene, bármi is történjék. 

Miután ezt kimondtam, visszafordultam és valami érthetetlen nyugtalanság férkőzött belém. Észre sem vettem, hogy a lábaim úgy remegnek, mint két kocsonya. Végülis miért ne remegne? Itt ülök arra készülve, hogy az alvilág legmocskosabb gazembereivel találkozzak, akik bármelyik pillanatban kinyírhatnak, hát nem hiszem, hogy örömtáncot kellene járnom. Meglepődésemre egyszer csak egy kéz tapadt a bal combomra. Megugrottam a váratlan reakciótól.

- Ha ezt fogod csinálni, a hülye is kiszúrja, hogy maximum pónikat legeltethettél egész életedben. Viselkedj! - parancsolt rám Taehyung, majd megszorította a combomat.

Kitört belőlem egy apró kacaj, amiről nem tudtam eldönteni, hogy Taehyungnak szól-e, vagy az abszurd helyzetemnek. 

- Úgy látom inkább a szádat kellett volna befognom először - szólt egy hang alig pár centire a számtól, szinte ajkaimon éreztem leheletét. Ó jaj!  Majd semmi, csönd. Fogadni mertem volna, hogy tesz még valami megjegyzést, vagy majd úgy gondolja, hogy valamilyen módon joga van hozzám érni, de nem tett semmit. Döbbenetesnek találtam, hogy visszafogta magát.  Hallottam, hogy NJ épp ezután a kis szóváltás után húzta le az ablakot, majd jelzett, hogy nem sokára a helyszínre érünk.