Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Felfedett titkok

Sziasztok! Hoztam a kövi részt, remélem tetszeni fog. Köszönöm a kommenteket és a szavazatokat, olyan izgatott voltam, mikor megnéztem a statisztikát és láttam, hogy mennyien velem vagytok, azaz Hyejinnel és Taehyunggal ♥ Még a múltkor kiírtam egy felhívást, hogyha valaki szeretné, beleírom a történetbe pozitív, vagy negatív karakterként. Egy ajánlást kaptam eddig, Nillát, akit valahogy lassan becsempészek. Írhattok még, várom! Puszi

Taehyungnak kikerekedett a szeme, felhúzta a szemöldökét és elkezdett kacagni. Mikor látta, hogy komolyan mondom azonnal lefagyott a vigyor az arcáról.

- Kérlek mondd, hogy viccelsz. - mondta Taehyung.

Elfordítottam a fejem, mert képtelen voltam ránézni. Három ember tudta a titkomat: apám, a bácsikám és Nilla, az a lány, aki az egyik legfontosabb személy volt az életemben, amíg az apja el nem ragadta mellőlem magának. Ezt a történetet gyerekkorom óta hordozom magammal és nem gondoltam, hogy ez a félkegyelmű lesz az, akinek ennyi idő után elakarom mondani. Taehyung gyöngéden visszafordította a fejemet, hogy szembenézhessek vele.

- Nem tudsz olyat mondani, ami miatt másképp néznék rád.

Erre a megjegyzésre forgattam a szememet.

- Azt sem tudom most hogyan nézel rám, nem lenne valami hasznos összehasonlítási alapom.

Taehyung önelégült mosolyra húzta a száját és előrefordította a fejét. Egy rövidke csöndben eltöltött perc után megszólalt.

- Nem foglak kigúnyolni, ha ettől félsz. - bámult a távolba most már komolyabb arckifejezéssel. - Nekem is megvannak a történeteim.

*Taehyung szemszöge*

Hyejin sóhajtott egyet, majd nyugtalanságát kimutatva alsó ajkába harapott. Egy kis habozás után belekezdett a történetbe.

- 7 éves voltam, mikor apám valami hasonlót tehetett, mint most: szar döntést hozott, aminek szar következményei lettek. Egy nap épp az asztalnál ültem és épp színeztem, mikor anyukám váratlanul felkapott az ölébe és a legközelebbi szoba szekrényéhez szaladt velem. Akkor már tudtam, hogy baj van. Anyukám már elég korán elkezdett felkészíteni arra, hogy milyen ezt az életet élni. - mutatott a kezével maga köré. - Mielőtt elbújtatott volna engem a szekrénybe, még utoljára szólni akart hozzám:

"Hyejin kincsem, te egy nagyon bátor lány vagy, bátrabb, mint a papa, vagy a mama. Ha mi már nem leszünk veled, kérlek maradj akkor is ilyen. Emlékezz arra, hogy a mama nagyon szeretett téged. "

- Ezután még utoljára könnyes szemmel szorosan megölelt és a szekrényben lévő dobozok közé helyezett engem. Kitölölhetetlen annak a fájdalomnak az emléke, amit akkor láttam a szemében.

Bármennyire is tiltakozott ellene Hyejin, szeméből kiszökött egy árva könnycsepp, amit azonnal le is törölt. Rég éreztem igazi, mély sajnálatot valaki iránt, már-már azt hittem, hogy nem is tudom milyen ez, de úgy tűnt, hogy Hyejin ezt az érzést is felébresztette bennem. Olyan nehéz volt az egész, mintha mellkasomon ült volna valami.

- Hallottam a lövések hangját, a sikításokat és minden szörnyűséget, ami apám hibájával járt. Rövidke kutatás után az egyik zoknis fiókban találtam egy fegyvert. Persze akkor még csak filmekből tudtam, hogy hogy kell használni, de úgy gondoltam, hogy majd én megvédem anyukámat. Mikor a lövések hangjait már egyre közelebb hallottam eldörrenni, arra jutottam, hogy tényleg olyan bátor leszek, mint anyukám mondta és kimásztam a szekrényből.

Magam elé képzeltem a pici Hyejint, aki egy óriási fegyverrel próbál egyensúlyozni annak érdekében, hogy megvédje azt, aki a világon mindennél jobban szereti őt, akit ő a világon mindennél jobban szeret. Az életét adta volna az édesanyjáért. Egy szörnyetegnek éreztem magam Hyejin mellett.