Song Hyejin élete messze áll az átlagostól. Titokzatos maffiával kapcsolatos hátterére szép lassan fény derül, mikor váratlanul találkozik az élet és halál arcának gyönyörűségével, a védelmezők és gyilkosok fürtös veszedelmével, Kim Taehyung-al. Mr...
Drága olvasóim! Szeretném tisztázni a Hyejin és Tae közötti magázódás dolgot. Biztosan sokan tudjátok, (de vannak páran, akik nem érthetik) hogy a koreai nyelvben tiszteletteljesebb, ha a tőled 1, vagy több évvel idősebb embert másképp szólítod meg, úgy, mintha magáznád. Nem teljesen magázódás, de így tudom lefordítani érthetően. Nem fog olyan sokáig tartani, nyugi ;)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Mi rosszat tettél? - kérdezte Namjoon. Ennek a fiatal srácnak már csak a jelenléte is felvillanyozott. Jól esett, hogy ő tegez engem, így egyenrangú felekként beszélgethetünk egymással. Ahogy hosszasan bámultam őt, nem tudtam miért, de úgy éreztem, hogy meg kell ismernem.
- Öö, hát én..- hebegtem-habogtam. Jaj, de össze vagyok zavarodva. - Öhm, csak épp fájdalomcsillapítót kerestem és hát rátaláltam a...öhm, a könyvtárra. - mutattam fel az elcsórt könyvet bizonytalanul. Biztos voltam benne, hogy piros színben pompázik az arcom.Tudtam, hogy tudja mit láttam, vagy hallottam. Ó basztikuli faszekér. Mindig ilyen helyzetekbe keveredek.
- Akkor most már tudod milyen projekten is dolgozik esténként - mondta nevetve. Üdítő volt a nevetése, így én is vele együtt nevettem fel, zavarodottságom pedig párologni kezdett belőlem. - Gyere, készítek neked egy teát - mondta. Bátran elfogadtam ajánlatát, mert már baromira sóvárgott a lelkem egy egyszerű emberi program után. Furának találtam, hogy Namjoon most nem volt munkaruhában, ez viszont nagyban megkönnyítette, hogy kötetlenebbül álljak hozzá. Olyan csöndben battyogtam utána, hogy többször is ellenőrizte, hogy követem-e. Mikor beértünk a nappali-konyha részlegbe, Namjoon első útja a hűtőszekrény melletti nagy fa szekrényhez vezetett. Kinyitotta és egy gyógyszeres dobozt vett ki belőle.
- Fájdalomcsillapító - nyújtotta felém.
- 감사합니다 (Köszönöm!) - mosolyogtam rá, majd helyet foglaltam a konyhaszigetnél lévő kényelmes, magas széken. Namjoon ezután komótosan feltette a vizet főni, majd előkészítette a teánkat. Kedvessége melengette a szívemet, Taehyung (nemlétező) kedvességével ellentétben.
--------
- Nem hiszek a fülemnek! Hiszen annyira különbözőek vagytok - válaszoltam elképedve.
- Az lehet, viszont sajnos a családját nem választhatja meg az ember. Ebben a 'biznisz' szférában az unokatestvér is testvér, csak Taehyungnak ez nem igazán jelent sokat.
- De hát annyira csúnyán beszél veled...azt hittem ugyanolyan alkalmazott vagy, mint a többiek. Talán még velük is szebben beszélt.
- Ebben a sötét világban a bizalom kérdéses, áthágható és kijátszható, amit szerintem te is megtapasztalhattál már. Taehyung azt hiheti, hogy később talán ellene fordulok...pedig nincs hatalmam a vagyona, vagy befolyása felett - kortyolt bele teájába. - Hogy őszinte legyek, szükségem sincs rá. Ha nem lenne a családi kényszer, nem ezt az életet választottam volna. - bámult a távolba.
