Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Szép remények

Sziasztok! Újra csak köszönetet szeretnék mondani, amiért még mindig itt vagytok és támogattok. Tudom, hogy sajnos elcsúszok a részek megírásával, csak eléggé a feje tetején áll az életem mostanában. Ezért köszi, hogy még itt vagytok nekem ♥ 

*Taehyung szemszöge*

- Ezért nem akartál velem lefeküdni. - mondta Hyejin. Csuklóján lila foltok, kulccsontján erős harapás nyoma látszódott, ajkai fogaim nyoma alatt duzzadtak voltak. Ezeket vizsgálta a tükörben, míg én a háta mögül figyeltem. 

- Ezért. Azt hittem valamennyire sikerült visszafognom magam. - néztem tükörképünkre. Megfogtam a csuklóját és ujjaimat óvatosan végighúztam a sötét színekkel borított területen. 

Hyejin megfordult, hogy szembenézhessen velem. Nem szólt semmit, egy ideig csak bámult a szemembe. Azt hiszem próbálta kideríteni mit érezhetek. 

- Nagyon sajnálom. Egy szörny vagyok. - mondtam 

Hyejin továbbra sem szólt egy szót sem, csak lábujjhegyre állt és egy csókot nyomott a számra, majd felszisszent. 

- Lehet, hogy egy szörny vagy, de az én szörnyem. Egyébként is, ez nem egy olyan dolog, amin ne lehetne javítani. 

A szemöldököm azonnal megemelkedett. Azt hittem ha ezt az oldalamat tapasztalja, akkor esélyes, hogy elfut előlem. Mindig ettől féltem, hogy elhagynak majd, ha megmutatom az igazi énemet. Hyejin előtt nem volt senkim, senkim, akiben igazán megízhattam volna. Bár NJ az unokatestvérem, néha benne is kételkedtem, hiszen nem tudhatod melyik oldalról támad az ellenség. Inkább kételkedtem, semhogy elhitessem magammal, hogy számíthatok valakire és csalódjak. Tudom magamról, hogy elbaszott vagyok, valami nincs rendben bennem, de eddig képtelen voltam lépéseket tenni a javulás felé. A szexuális életem nagy része a dominálásból állt, a harapásokból, erőszakos viselkedésből, a nyomokból, hogy mindenki tudja, hogy az áldozat nálam járt, hozzám tartozik. Talán úgy fogalmaznék, hogy én így jelöltem meg a területemet. Ez valami régi szokás, vagy nem tudom. Visszatekintve már nem találom a gyökerét, hogy mikor és honnan indulhatott, csak azt tudom, hogy régóta jelen van az életemben. Mindig is a nőkben kerestem a megnyugvást, ahogy tanították ebben a világban. Bár felesége minden vezérnek van, sokan a hagyományok miatt olyan nőt vettek el, akit nem szerettek. Tudtam, hogy rám is ez a sors vár majd, ezért eszeltem ki a tervemet Hyejinnel. Persze ez azóta változott. Nem tudom hogyan, de valahol mindketten hatottunk a másikra. Nem akarok nagy szavakat használni, de néha kell, hogy kimondjuk az igazságot: mintha így lett volna elrendelve. Azóta, hogy Hyejin az életembe érkezett, szinte nosztalgikus érzések tűnnek fel az életemnek egy olyan szakaszából, amit talán sohasem éltem meg, lehet, hogy csak a fejemben létezett. Ahogy ott állt előttem a két lábon járó probléma, óhatatlanul is mosolyognom kellett. Vajon tudtam így mosolyogni valaha? Ha jobban belegondolok, akkor legutóbb talán akkor, mikor anyám úgy nézett rám, mint egy olyan fiúra szokás, akire büszkék a szülei. 

Magamhoz húztam a lányt, a nőt, akit szeretek és szorosan megöleltem. Ahogy a tükörképünket néztem a tükörben, nem is tűnt olyan lehetetlennek egy boldog élet, VELE. 

- Taehyung megfojtasz. - fészkelődött Hyejin a szorításomban. 

- Akkor veled halok meg. - válaszoltam.

 ♡☾

D.u két óra volt, a fák ágait erősen lengette a szél, vihar készülődött a kosz színű felhők között. Nem vagyok paranoiás és a félelemmel is rég néztem farkasszemet, de rossz előérzetem volt.