Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Chapter 28

Sziasztook! Bocsi, hogy sokára hoztam a részt, a kövit igyekszem gyorsabban hozni. Köszi, hogy vagytok nekem. A kövi valszeg hosszabb rész lesz. Sajnos lassan a történet végéhez érünk, jó olvasást ♥♥♥

Mellettem a két életben maradt emberem szemében fájdalmat láttam és szinte hallottam ahogy lecsorog a homlokukról az izzadtság. 

- A kurva életbe! - kiáltottam. - A kibaszott életbe! 

NJ a fejét fogta. 

- Kibaszott idióták! - sziszegte a fogait összeszorítva Jungkook. 

Én ideges voltam és csalódott, mert a bokorban rejtőző embereim nem vették észre a csapdát és ez meg sem történt volna, ha igazán odafigyelnek. Azt éreztem, hogy hülyéket neveltem ki.

Sajnos nem volt idő arra, hogy meggyászolhassuk a társainkat, gyorsan kellett cselekednünk. Jeleztem a kis egység vezetőjének, hogy induljanak a megmaradt kocsikért, ő pedig bólintott és egy páran utána indultak. Rossz előérzetem volt, de valahogy a srácokon is ugyanezt láttam. Mi hárman továbbra is az ajtóban álltunk.

- NJ, arra gondolsz, amire én? 

- Hmm? 

- Arra gondolsz, amire én? 

- Meglehet. - mondta gondolataiba meredve.

A feszültség érzékelhető volt a levegőben, mind tudtuk, hogy nem itt ért véget a dolog. Síri csendben álltunk egymás mellett és figyeltük mi fog történni. 

Egy kocsi tért vissza tele Lee embereivel. Mikor befordultak, csak úgy csikorgott a kocsi kereke, óriási port verve előttünk. Lövés dördült. 

- Vigyázz! - kiáltotta Namjoon. Azonnal magával húzott a földre, óvó ölelésébe burkolva engem. - Jól vagy? - kérdezte. 

- Jól vagyok NJ. Kössz! - Arca szinte egy pillanat alatt fehérebb lett. - Te vérzel! - kiáltottam. 

- Hagy, menj Taehyung! - mondta erőteljes hangon. - Vigyázz Hyejinre. 

- Ha azt várod, hogy itt hagyjalak, az kibaszottul nem fog megtörténni. 

Felkaptam a vállamra a sebesült unokatestvéremet és a terasz takarásában próbáltam az erdő felé menekülni vele. JK a hátam mögött jött, neki sikerült eltalálnia egy pár embert, akik szemből lőttek. Folyton csak az járt az eszemben, hogy mindig is NJ volt mellettem, gyerekkorom óta, én idióta meg annyira természetesnek tartottam az ő jelenlétét sőt, egyáltalán nem becsültem meg. Abban a tudatban fog meghalni, hogy utáltam őt. Pedig szeretem, a legőszintébb testvéri szeretettel, ahogy csak lehet, de hogy a faszomba magyarázzam el, hogy ezt azért nem tudtam megmutatni, mert egy szörny lakik bennem? Őszintén megvallva Hyejin érkezéséig egy köszönöm kinyilvánítása is nehezemre esett. Nem megy ez könnyen nekem, még tanulom hogy kell úgy szeretni, hogy azt éreztessem is másokkal. NJ-vel a hátamon azt mantráztam magamnak, hogy nem halhat meg, ez az egész nem történhet meg. Ki kell javítanom, meg kell mondanom, hogy mennyire hálás vagyok neki. 

- Tae... - szólt rekedt hangon NJ. 

- Kifogsz tartani tesó, ki kell tartanod. - sziszegtem a fegyverropogások közepette. Az embereim próbáltak harcolni Lee zsoldosai ellen, de egyre többen érkeztek kocsikkal. Nekünk sem volt járművekből hiány valahol az erdő szélén, de odáig el kellett jutnunk valahogy, Namjoonnak orvosra volt szüksége.

- Jungkook kérlek vedd át NJ-t és vidd őt Hong doktorhoz amilyen gyorsan csak lehet. Kérlek mentsd meg őt.

Jk bólintott.