Song Hyejin élete messze áll az átlagostól. Titokzatos maffiával kapcsolatos hátterére szép lassan fény derül, mikor váratlanul találkozik az élet és halál arcának gyönyörűségével, a védelmezők és gyilkosok fürtös veszedelmével, Kim Taehyung-al. Mr...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Heyho drága olvasóim, új követőim! Nagyon hálás vagyok nektek azért, hogy továbbra is velünk vagytok, Hyejinnel, Tae-vel és velem. Legyen szép napotok ♥ Hogy vagytok? Várom a visszajelzéseiteket! :)
- Figyelek. - mondtam.
Taehyung arca komolyabb lett. - Van egy gyémántszállítmány, amit át kell vennem...
- Miért mondod ezt ilyen hangon?
- Mert veszélyes lesz, de nem szabad féltened.
- Hogyne féltenélek. - nyúltam a keze után, majd megszorítottam azt. A szemébe akartam nézni, de Taehyung elfordította a fejét.
- Találkozni fogok a klánok vezéreivel is.
- Értettem.
Természetesen féltettem őt, de egy szavam sem lehetett. Nem tudom minek nevezhető az, ami akkor Taehyunggal köztünk volt, ezért azt gondoltam, hogy nem tartozik nekem magyarázattal. Taehyung visszafordította a fejét és mélyen a szemembe nézett.
- Szeretném, ha kihasználnánk ezt a napot. Holnap délután indulok. Elmehetnénk egy pár helyre, tudod, mint a normális... emberek.
Határozottan hallható volt, hogy nehezére esett kimondani ezt a mondatot. Szinte nevetnem kellett.
- Már van is terved, te "normális ember"? - kérdeztem kacagva.
- Nekem mindig van. Benéztél már az ágyad alá egyébként?
- Öö, nem. Kellett volna?
Taehyung felállt az ágyról, először csak bekukkantott alá, majd letérdelt és addig kotorászott alatta, míg ki nem húzott egy lemezlejátszót, egy pár új lemezzel. Meglepődve húztam fel a szemöldökömet. Összeszedtem magam és én is leültem mellé a szőnyegre. Taehyung azon nyomban felpattant mellőlem és kinyitotta az ablakot, ezzel madárcsicsergést is társítva a zene lágy dallamához. Taehyung visszaült mellém és szélesen elmosolyodott.
- Cigarettát? - Bólintottam. - Azt hiszem ez lesz a kedvenc normális ember programom. - mondta Tae.
- Ennek felettébb örülök. - vigyorogtam rá.
Mindketten rágyújtottunk. Taehyung váratlanul az ölembe hajtotta a fejét és addig fészkelődött, míg megfelelően el nem helyezkedett. Egy ilyen gyönyörű és vonzó férfi, mint Taehyung a napsütésben szinte angyalian nézett ki. Csukott szemmel dohányzott, élvezte a napsugarakat. Tapogatózni kezdett a kezem után. Amint megtalálta, összekulcsolta az ujjainkat és lágyan végigcsókolta az összes ujjamat, egyenként, aztán a szájába vette a cigarettát és a másik kezét a feje alá helyezte. Őrjítően nézett ki.
- Hyejin?! - Taehyung ravaszul kinyitotta a szemét, hunyorított rám.
- Hm? - kérdeztem vissza. Hirtelen felült, mintha mondani akart volna valamit. Szólásra nyitotta a száját, de azonnal bezárta. Kiszedte a cigarettát a szájából, megragadta a nyakamat és közelebb húzott magához. Ajkát az én ajkamra tapasztotta, mélyen csókolt, nem igyekezett, hogy gyengédnek tűnjön. Tetszett, nagyon. Olyan szenvedély áramlott belőle, amiből bár nem mondta, tudtam, hogy képtelenség, hogy felületes érzelmei legyenek irántam, vagy csak ilyen jól színészkedte el a szeretetet.
