Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Közelebb

Taehyung dühös volt, de szemei aggodalomról árulkodtak. A lány mögött NJ futott, aki szintén a Taehyung nevét kiabálta.

- Oppa! Azt hittem sokat kell várnom még, hogy lássalak. - ölelte át szorosan a lányka, mint kiderült: a bátyját. Leesett az állam. Azt gondoltam szegény lányról, hogy fogvatartott, vagy valami ilyesmi... Be kell vallanom, kicsit félreismertem Taehyungot. Miközben én a szégyentől vörösödő arccal álltam oldalt, Namjoon is utolérte a lányt és lihegve, csípőre tette a kezét, majd így szólt:

- Én próbáltam megállítani...

Taehyung szeméből azonnal eltűnt a düh, s bár látszólag megfontolva, de átölelte a lányt. Hae-Woon volt az, akit azóta nem láttam, hogy ideköltöztem.

- Aish, látom neked nehéz parancsolni. Hány emberemet állítsam még rád? Hm?

Hae-Woon elhúzódott kicsit Taehyungtól és gyönyörű, csodálattal teli szemmel nézett bátyjára.

- Nem bírtam ki. Ne haragudj. Tudom, hogy dühös vagy Oppa, de tudod közeledik az apáék halálának évfordulója...

Taehyung sóhajtott egy nagyot, majd szó nélkül újra magához ölelte a lányt. Furcsa volt Taehyungnak egy újabb oldalát megismerni. Nem gondoltam volna, hogy képes ennyi törődést nyújtani bárkinek is. Persze többek között ez előtt még azt sem bírtam volna elképzelni, hogy egy fa alatt fogunk együtt táncolni. Azon kezdtem el agyalni, hogy mi okozhatta ezt a hirtelen változást Taehyungban. Vagy eddig is ilyen lett volna? Álca lenne a zordsága?

- Na, tele a ház. Most már játszhatunk kicsi a rakást. - nevetett fel NJ. Taehyung elengedte a húgát és egy morcos pillantást vetett a srácra. - Mi az, még viccelni sem szabad? - forgatta a szemét NJ. - Gyere Hae-Woon, felvisszük a cuccaidat a szobádba.

- Várj még! Először köszönnöm kell a nővérkémnek. - Hae-Woon széles mosolyt villantott felém, egy pillanat alatt előttem termett és megölelt. Nekem is mosolyognom kellett az őszinte, kislányos viselkedésére. Látszott rajta, hogy mennyire szeretetéhes gyerek. - Annyeong Hye-Jin.

- Annyeong Hae-Woonah. Örülök, hogy látlak. - mondtam, miközben ő még mindig az ölelésében tartott engem.

- Hae-Woon most már kérlek menj be NJ-vel. Nekünk még akad egy kis elintéznivalónk. - mondta sejtelmes arccal Taehyung. - Azért még elfogok veled beszélgetni.

- Jó, jó bátyuskám. Már épp kezdtem elhinni, hogy megúsztam. - húzta el Hyejin a száját.

- Te? Soha. - nevetett fel Tae és szórakozottan összekócolta Hae-Woon haját.

- Na kössz, ezt hiányoltam a legjobban.

A lányka megpróbálta rendbehozni a haját, miközben elindultak Namjoonnal a ház felé. Messziről is hallottam, hogy Taehyung gyerekes viselkedésére panaszkodik és bár nem láttam tudtam, hogy Namjoon valószínűleg mosolyogva csóválja a fejét.

- Miért nem mondtad el, hogy ő a húgod? - kérdeztem. Vigyáztam, hogy a hangnememmel is azt kommunikáljam Tae felé, hogy ez nem számonkérés, csupán nem értettem, hogy miért nem mondta el, ha már úgyis találkoztam vele.

- Mert..Ez egy olyan része az életemnek, amit senkivel sem osztottam még meg.

Odasétáltam Tae mellé, majd megfogtam a kezét és szemébe nézve ezt mondtam:

- Velem megoszthatod.

A fürtösöm habozott egy kicsit és megszólalt.

- Mutatok neked valamit.