Mostoha Szenvedély

Part 1

- Ennyire reménytelen lennék? - estem le az ágyra, miközben az első könnycsepp folyt le az arcomon.

- Dehogy vagy az. Jack egy seggfej volt. Neked kellett volna már rég szakítanod vele - Ana ült le az ágy szélére mellém - Én a helyedben nem is sajnálnám.

- Hogy ne sajnálnám már!? Fél éve voltunk együtt - próbálok beszélni, de lassan már csak zokogni tudok, pedig az a seggfej egy csepp könnyet sem érdemelne meg - mindent el mondtam neki, Ana... Azt hittem mi nem leszünk olyan pár, akinél a pasi el hagyja a nőt egy másik csajért - Ana a legjobb barátnőm, 8 éves korunk óta ismerjük egymást. Ő az egyetlen, akinek mindent is el mondok. Ugyanabba az iskolába járunk, és két utcányira lakik tőlem, így sokszor találkozunk. Viszont egy év van már csak a gimiből. Egy év és főiskolára megyek. Egy év és utána már nem tudunk olyan sokat együtt lenni.

- Én még mindig azt mondom, ha egy ilyen szőke, bunkó csaj mellett akar lenni, akkor meg is érdemlik egymást.

- De miért akarna egy ilyet? - kérdeztem már szinte csak zokogva a szavakat.

- Na jó, ezt nem csináljuk tovább. Mikor is találkozol apáddal és a feleségével?

- Ó baszki! - még ez is, teljesen ki ment a fejemből. Apámat már több éve nem láttam. Csak karácsonykor és születésnapokkor ír egy üzenetet, de amúgy egész évben rám sem hederít. Anyával már 10 éves koromban el váltak. Azóta apa már nem lakik itt nálunk és évente kétszer beszélünk... akkor is keveset. Minden alkalommal ugyanaz.
„Boldog karácsonyt!"
„Nektek is!"
„Boldog születésnapot!"
„Köszi!"
Ennyi az egész éves beszélgetésünk. Anyával pedig egyáltalán nem beszélnek. De még régebben azt gondoltam, hogy mivel a lánya vagyok, talán kapok a figyelméből... ha csak egy morzsát is. Egyre több év telt el, annál biztosabb voltam benne, hogy nem fog meg látogatni, beszélni velem.

Viszont egy hónapja írt egy üzenetet, ami nem a „Boldog karácsony!" vagy „Boldog születésnapot!" volt:

Los Angelesbe költöztem. Örülnék, ha a nyarat itt töltenéd nálunk!

Úgyhogy így, 7 év után találkozom az apámmal. Nem csak találkozom. Ott fogok lakni két hónapot.

-El mész Los Angelesbe és tudod, mit fogsz csinálni? Be pasizol és el felejted Jack Andersont.

- Na persze! Nincs szükségem ezek után senkire! Inkább csak meg próbálom túl élni ezt a két hónapot.

- Tudod, hiányozni fogsz. Remélem, sokszor föl fogsz hívni - fel ülök és az ágyam háttámlájának dőlök.

- Mihez is fogok kezdeni nélküled?

- Azt én sem tudom, mivel nélkülem nem tudsz élni - ebben a pillanatban nyílik az ajtó.

- Tudom, hogy most nagy lányos napot szeretnétek tartani az utolsó napon, mielőtt Juilette el megy, de el kéne kezdened pakolni. Holnap hajnalban indul a gép.

- Majd akkor segítek neki pakolni! - áll föl Ana és veszi ki az ágy alól a bőröndömet - Szerintem nagy hasznára leszek a pakolásban - ebben a szobában mind hárman tudjuk, hogy semmit sem fog segíteni, de nagyon jó lenne, ha maradna.

- Oké, de tényleg pakoljatok össze, hogy este korán menj el aludni - anya rögtön ki is megy, ahogy be fejezte a mondatot.

- Szóval a lényeg, hogy a gondolataid távolról kerüljék el Jacket! Érted?

- Oké! Oké... értem - egy új pasiban nem reménykedem, de abban igen, hogy a nyár végére el felejtem, hogy valaha lett is volna közünk egymáshoz.

_____________________

Nem tudok aludni. Ránézek az órára és hajnali egy van. Pár óra és már ébren kell lennem. Nem lesz annyira hosszú az út, hogy aludjak a gépen, szóval muszáj lesz el aludnom. Egy pár percig csak bámulom a falat és nem tudom abba hagyni a gondolkozást.

Jack
Apa
Jack
Apa

Abba kéne hagyom
Aludnom kéne