Mostoha Szenvedély

Part 23

Mind ketten meg fagyunk, ahogy az ajtó nyitódik. Én pont abban a pillanatban vettem föl a felsőm, így én föl vagyok öltözve. Tom abban a pillanatban csúsztatja be az óvszerest dobozt a zsebébe, de az ő pólója még az ágyon hever, ahol a takarók ki bogozhatatlanul össze vannak gyűrődve és keveredve.

Levegőt is alig bírunk venni, mikor be nyit a szobába Tessa. A pulzusunk az egekben, mikor kettőnk közt kapkodja a tekintetét el kerekedett szemekkel.

- Wow... oké - csak ennyit tud mondani. Nagyon reménykedem benne, hogy nincs igazam, de szerintem hallott minket. Hisz akkor jött föl, mikor mi végeztünk. A folyosón föl van kapcsolva a villany, az is elég fény, hogy meg világítsa a sötét szobát. Körbe néz a szobában. Sokat nem lát, de a pillantása meg állapodik az ágyon. Ott semmi sincs a helyén, főleg, hogy rajta van Tom pólója, amit hirtelen el vesz az ágyról és föl húzza magára. Tessa rám néz, majd lassan Tomra. Szerintem még nem fogta föl, hogy mi történt, de egyikünk sem mer meg szólalni.

- Anya... meg magyarázom - hát ezen nincs mit magyarázni. Nagyon egyértelmű a helyzet.

- Tom, nem tudsz mit magyarázni - a pillantásuk egybe fúródott - Hallottam... egy részét és most, hogy föl jöttem már egyértelmű, csak... nem hittem, hogy ebből a szobából jön a hang - ezt cseszhetjük - Rohadt nagy szerencsétek, hogy nem Dean jött haza, mert akkor ki kergetne titeket a világból - most össze zavarodtam.

- Ezt hogy érted? - végre én is meg szólalok.

- Nem is... haragszol? - kérdezi Tom, mire az anyja szinte el röhögi magát.

- Hát, fogalmam sincs, hogy mit gondoljak... de legelőször... Tom, egyetlen kérdésre válaszolj, mielőtt ítélkezem - elég komoly a hangja. Még nem is hallottam ilyennek. Tom szinte félve várja, hogy föl tegye a kérdést - Ez az egész... csak egy játék és úgy döntöttél, hogy ki használod, hogy a szomszéd szobában van egy lány és le fekszel vele vagy... ez több és talán bele szerettél. Mert ha az első, akkor rohadt nagy bajban vagy - Tom nagy nehezen, de meg szakítja a szem kontaktust és rám pillant. Nem tudom, mire gondol, de én félek, hogy Tessa mit fog tenni.

- Nem, anya. Én bele szerettem. Nem tehetek róla, de jobban szeretném Juliette-t, mint bárki mást eddig az életemben. Szóval nem csak egy kis alkalmi szex miatt vagyok itt... és ezt ő is tudja, de... ez egy kicsit bonyolultabb.

- Szedjétek össze magatokat és gyertek le. Tudni akarom, mi az, hogy bonyolultabb - ki megy és be csukja maga után az ajtót. Ekkor megkönnyebbülten ki engedem a bent tartott levegőm, és egymásra nézünk.

- Ez közel volt - szólalok meg. Hozzám jön és át karol. Össze kulcsolja a kezét mögöttem.

- El mondjuk neki az igazat. Csak ez lehetséges - igaza van. Most már tudnia kell. Nyom egy csókot az ajkamra és vissza húzódik.

- Látod, mi történik, ha hangosak vagyunk? Kellett nekem sikoltoznom - mondom, amire föl nevetünk.

- De meg érte - ebben is igaza van.

________________

- Szóval akkor most már nem utáljátok egymást - szólal meg Tessa, miután le ültünk a konyha pulthoz és el meséltük, hogy mi történt - És Karen ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy együtt maradjatok? Mondtam neked, hogy nekem nem stimmel az a lány. Már rég meg kellett volna tenned ezt a szakítást, de a lényeg, hogy egyszer meg fog történni.

- Próbálkozom és valahogy majd a tudtára adom, hogy ennek tényleg vége.

- De ugye nem akarjátok világgá kürtölni, hogy együtt vagytok.

- Nem - válaszolok hirtelen - nem. Jó ez így, ha titokban marad. Apa biztos, hogy ki nyírna, de ha engem nem is, téged még jobban meg utálna, és többet nem lenne hajlandó hallani rólad - mondom Tomra nézve - úgyhogy marad titokban. És persze, mindenki más is furán nézne ránk, ha meg tudnák, hogy mostohatestvérek vagyunk és... így is ezt csináljuk. Nem fogadnák el.

- De ez minket nem érdekel - még mindig engem néz és az asztal alatt meg fogja a kezem. A kezünket nézem a szeme helyett és el mosolyodom - így is tud maradni, később pedig majd meg oldjuk... valahogy - ekkor nézek föl rá és még most is rá néz. Mintha csak mi ketten lennénk itt és csak nekem beszélne.

- Én sem mondom el senkinek. Inkább tartom a szám. Főleg, ha komolyan beszéltek és nem csak egy pár napos kaland az egész egyikőtöknek sem.

- Egyáltalán nem - én ismét csak a kezünket nézem. Nem válaszolok, csak el mosolyodom és meg rázom a fejem, jelezve, hogy ugyanaz a válaszom.

- Akkor viszont egyáltalán nem haragszom - erre kapom föl a fejem - csak legközelebb... egy fokkal halkabban - zavarba jövök. Nagyon. Borzasztóan. Most rólam beszél - de amúgy nekem nincs ezzel bajom. Ha ti együtt akartok lenni, akkor együtt is fogtok - el mosolyodom és le szegem a fejem. Nem merek fel nézni senkire sem - Na, jó. Menjünk aludni. Én holnap még megyek dolgozni, attól még, hogy későn értem haza. Dean csak holnapután jön haza, a fiúkat pedig holnap munka után hozom haza. Addig tiétek az egész nap... megint - el indul a lépcső felé, ahogy mi is - de tényleg aludjatok! Na, mindegy. Jó éjszakát! - egy mosoly után föl megy a lépcsőn.

- Jó éjt! - mondjuk egymás után. Majd Tom át karol, amire felé nézek. El mosolyodik.

- Ez könnyebben ment, mint gondoltuk - én csak bólogatok, majd a szabad kezével meg fogja az állam és meg csókol.

- Ezt még meg kell szoknom, de gyorsan meg fogom - szólal meg Tessa, ahogy be fejeztük. El mosolyodik és be megy a szobájába. Mi is így tesszük. Vagyis ő jön az én szobámba és ott alszunk el.