Mostoha Szenvedély

Part 11

Tom

Ajkai enyémet érintik. A derekánál fogva húzom közel magamhoz, amennyire csak lehet. Ő a hajamnál fogva húz közelebb. Minél jobban húz közel magához, minél közelebb, erősebben, annál nehezebb ellen állni.

Ezek az ajkak. A mézédes csókjai. Ezek az érintések. Meg babonáznak.

Az ágy mellett állunk, két kezemmel lassan engedem le az ágyra, majd fölé mászom. Kezeimet pólója alá csúsztatom, és föl kutatom testét, majd egy gyors mozdulattal le húzom róla, egy pillanatra el választva minket. Meg fogom a lábát és magamhoz húzom. Egy halk nyögést hallat a számban, amire teljesen el gyengülök.

- Basszus, Juliette – halkan suttogom, miközben a nyakán kezdem csókolgatni egyre lejjebb. Majd mikor a nadrágja széléhez érek, föl nézek rá, de nem ellenkezik. Így ki gombolom és le húzom róla, majd a pólója mellé dobom. A szájához vissza térve rögtön a pólóm aljához nyúl, majd egy könnyű mozdulattal le húzom.

A nyakán kezdem csókolni, miközben ő a nadrágomért nyúl és gombolja ki. Mikor végzett vele, egy pillanatra föl állok és le veszem. Vissza térve a csókok között kezemmel fedezem fel övét. Egyre gyorsabb a szívverése, ahogy az enyém. Egyre gyorsabban veszi a levegőt, én is.

Ezek után már sorban kerülnek le a fehérneműk, majd a mellettünk lévő asztalhoz nyúlva le veszek egy óvszert és fel húzom. Még egyszer a szemébe nézek, majd a térdét magamhoz húzva hatolok belé. Egyfolytában az arcát figyelem, a szemét, az ajkát. Másra nem is tudnék figyelni ebben a pillanatban. Először csak lassan mozgok benne, miközben ő a lábait a derekamra kulcsolva mozog velem egy ritmusba. Egy idő után egyre gyorsabban és erősebben mozgunk, amiért egyre több hang szökik ki ajkai között, amiket csókkal próbálok tompítani, de minél jobban élvezi a helyzetet, annál jobban vesztem el a fejem.

- Tom – hangosabban mondta ki a nevem, mint gondoltam, egyre hangosabban nyögte ki a nevem és alig tudta magában tartani a hangját is, én pedig már levegőt is alig kaptam – Tom

Nehezen vettem a levegőt, mikor ki nyitottam a szemem. Alig tudtam ki nyitni a szemem. Le néztem mellém és ott feküdt Juliette. Az este még el fordulva feküdt, de most már az egyik karját mellkasomra téve alszik. Az én kezem is a csípőjén van.

Ez csak egy álom volt. Miért álmodom ilyeneket? Nagyon nem kéne ilyenekre gondolnom. A tegnapi csókot sem kellett volna meg ejteni, de nem bírtam tovább magammal. Főleg úgy, hogy vissza csókolt. Ő is akarta.

De akkor sem szabadna. Meg fogja bánni, ha velem van. Barátnőm is van... mondjuk már egy ideje szakítanom kéne vele, de nem tehetem. Időben kellett volna gondolkodnom. Most már mindent tud rólam, és ha szakítok vele, akkor ennek nem lesz jó vége.

Juliette lassan mozogni kezd és a szemeit is próbálja ki nyitni. Csak arra az álomra tudok gondolni. El kell felejtenem.

- Jó reggelt! – szólalok meg halkan közelebb húzódva.

- Jó reggelt! – fél oldalasan mosolyog, és halk hangon beszél – Este még nem így aludtunk el.

- De így keltünk – erre a mondatra még jobban el mosolyodik – Hogy aludtál?

- Jól, jól aludtam – szinte suttogva válaszol, majd a szememet nézi, ahogy én is az övét.

Pár pillanat múlva tekintetem az ajkára esik – basszus, ez az álom – majd ő is az enyémre néz, és lassan közeledünk egymáshoz. Pár milliméterre vagyunk egymástól, de mielőtt még ajkunk össze érne, kopogtatnak az ajtón, amire mindketten föl kapjuk a fejünk. Ki kászálódom az ágyból és az ajtóhoz megyek.

- Jó reggelt! – anya az. Már épp a szívroham jött rám – Készen vagytok? Le mehetünk reggelizni? – így se jobb a helyzet.

- Mindjárt. Még csak most keltünk, úgyhogy egy pár perc és mehetünk.

- A fiúk már készen vannak, szóval már csak ti ketten vagytok – miért nem mondta, hogy Juliette? Miért csak fiúk.

- Hogy mi? A fiúk?

- Igen, Ethan mondta, hogy Henry nem tudott aludni, szóval helyet cseréltek Juliette-tel. Gondolom rá gondoltál, mikor mondtad, hogy „még csak most keltünk" – nem akartam el mondani, hogy itt aludt, de már mindegy.

- Igen. Persze. Még csak most keltünk. Egy pár perc és jövünk – mondtam és be csuktam az ajtót.

- Szóval a fiúk már el mondták, hogy itt aludtam – szólal meg mögöttem Juliette, amire hirtelen meg fordulok.

- Igen, de azt nem tudják, hogy egy ágyban aludtunk – közelebb lépek hozzá és a derekára rakom a kezem – és azt sem, hogy csókolóztunk tegnap este – mondtam egy fél mosoly kíséretében.

- Ahogy ezeket nem is fogják meg tudni – mondta és össze kulcsolta kezeit a nyakam mögött.

- Nem is terveztem el mondani nekik – mondtam és most már az ajkára tapadtam, ahogy az az előbb nem sikerült – menjünk le reggelizni – mosolyogva el engedett és be ment a mosdóba.

Szakítanom kell Karen-nel. Muszáj lesz. Ma föl hívom