Mostoha Szenvedély

Part 28

- Ki volt az a srác tegnap a házunk előtt? – kérdezi anya, amire majdnem ki ejtem a kezemből a kanalat reggeli közben. Pár perc múlva 10 és miután meg reggeliztem, elvileg már itt lesz Tom. Nem tudom, hova akar vinni, de kíváncsi vagyok.

- Hogy... kicsoda? – gyorsan meg fordulok, és rá nézek. Épp most lépett be a konyhába és a pulthoz jön, ahol én eszem a müzlimet. Azt hittem nem látta, reménykedtem benne. Nem akartam el mondani neki, hogy ki ő. A nyáron történtekről sem tud. Annyira hirtelen tette föl a kérdést, hogy nem tudom, hogyan mondjak el neki mindent. Ki fog akadni, de nem most akarom neki el magyarázni, hogy mi történt.

- A srác a házunk előtt, akivel tegnap este haza jöttél. Ugye nem jöttél újra össze Jack-el? Nem láttam, hogy nézett ki, de nagyon remélem, nem ő volt az.

- Nem, dehogyis. Már rég nem láttam. Az a srác pedig... valaki volt. Majd el mondom, de most megyek.

- Kivel mész? Nem mondtad, kivel tervezed a mai programod.

- Hát... azzal a sráccal – anya föl kapta a fejét a kávéjáról, és halványan el mosolyodott.

- Értem. Nem kérdezek többet. Érezd jól magad, de mikor haza érsz, akkor el kell mondanod, hogy ki ez.

- Tudom, el is fogom – majd egyszer. Túl sok lenne ez így egyszerre neki. El mondani, hogy amúgy össze jöttem a mostohatestvéremmel és aztán levélben dobott egy hónap múlva, majd most vissza jött és újra össze akar jönni. Ezt jobban el kell magyaráznom.

Reggeli után még gyorsan föl szaladok a szobámba föl venni egy cipőt, de mikor be érek a szobámba már csengetnek. Hirtelen meg dermedek, majd gyorsabban próbálom be kötni a cipőm. Föl kapom az ágyamról a táskám, amit hozok és le sietek a lépcsőn. Az ajtó csukva, szóval a konyha felé indulok, hogy ki nézzek az ablakon, de amint be lépek meg is torpanok. Anya a konyhasziget egyik oldalán áll, Tom pedig az egyik bárszéken ül kabátban nekem háttal.

- El készültél? – kérdezi anya, ahogy meg lát. Tom meg fordul és rám néz.

- El. Igen – mondom anyának, majd Tomra nézek, akinek egy halvány mosoly van az arcán – Szia – ennyit tudok ki nyögni abban a pillanatban. Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Még jobban el mosolyodik, mintha élvezné, hogy ilyen zavarban vagyok.

- Szia – mondja halkan, amire próbálom vissza fogni a mosolyom – Mehetünk?

- Persze – ebben a pillanatban ismét csengetnek, amire az ajtóra kapom a szemem – Várunk valakit? Jön Dominic? – Dominic anya barátja. Biztos, hogy valamikor át kell jönnie, hogy össze tudjanak pakolni, de nem mondta, hogy jönne.

- Dominic később jön. Vagyis azt beszéltük, hogy ebédre érkezik – el megy mellettem az ajtó felé. Én Tom felé fordulok és suttogni kezdek.

- Hova megyünk? – kérdezem, de csak ingtaja a fejét, jelezve, hogy nem mondja el. Meg forgatom a szemem, majd amint ki nyílik, az ajtó oda fordulok. Jack lép be az ajtón. Mi. A. Franc. Ez meg mit keres itt. Nem láttam június óta, most pedig meg jelenik. Pont a legjobb időpontban. Egyből le hervad a mosolyom, de ő mintha észre sem venné, és rám nézve mosolyog. Két másodperc múlva fölém néz és kissé bosszús lesz a pillantása. Meg fordulok és Tomra nézek, aki már áll a bárszék előtt. Már ő sem olyan vidám. Nem hiszem, hogy tudja, ki ez, de a lényeg, hogy egy másik fiú. Aki miatt én menni akarok és rossz a kedvem. Majd később úgyis el mondok neki mindent. Csak tátogva beszélek hozzá, nem akarom, hogy bárki is hallja 'Menjünk'. Érti, hogy mit mondok neki, mert tesz egy lépést előre, de Jack meg szólal. Tom csak mellém állt, tovább nem jutott.

- Rosszkor jöttem? – meg fordulok, és rá nézek. Ezt ő sem, gondolhatja komolyan – Jack vagyok – néz Tomra, majd ki nyújtja felé a kezét. Ennél kínosabb sem lehetne ez a helyzet.