Mostoha Szenvedély

Part 5

Summer pontosan 10 perccel 8 után érkezik egy fehér kocsival. Csak ő ül benne és mikor meg áll ki sem száll, csak int, hogy szálljak be mellé.

Apának és Tessának el mondtam, hogy Summer buliba hívott és el engedtek. Leginkább Tessa egyezett bele, úgy gondolta, hogy jót tesz nekem, ha barátokat szerzek. Apa pedig csak annyit mondott, hogy mehetek, csak ne részegen és beszívva jöjjek haza hajnal kettőkor. Ebben én is biztos voltam, hogy nem fog meg történni. Vagyis inkább reméltem, hogy Summer nem vesz rá sok mindenre.

- Jól nézel ki – szól Summer rögtön, ahogy be szálltam. Nem találtam nagyon bulizós ruhát, mondjuk, fogalmam sincs milyen az. Csak egy szimpla farmert vettem föl, egy fekete felsővel, aminek volt egy nagy kivágás a hátán és a karján is. Emellé egy fekete kis táskát hoztam és egy szintén fekete magassarkúban voltam. Tényleg nem volt nagy dobás ez az öltözék.

- Te még jobban. Summer, nekem nincsenek ilyen ruháim – ő egy sötétkék, csillámos ruhában volt, ami térd fölé ért neki. Volt egy kisebb kivágás a mellkasánál, de a ruha magában is elég sokat mutatott, és még tapadós is volt. Mellé egy fekete, lila sarkú magassarkút vett föl. Valljuk be nekem ez az egész öltözet sok lett volna, de neki nagyon jól áll.

- Legközelebb a buli előtt át jössz hozzám és föl veszel valamit az én ruháim közül – biztos, hogy nem. Én ezeket a ruhákat föl nem veszem.

Úgy negyed óra vezetés után meg érkeztünk egy házhoz, amiről ordított, hogy itt buli van. Már pár utcával arrébb is hallottuk a zenét, itt pedig csak úgy ordít a hangszóróból a zene. A teraszon asztaloknál sörpongoznak, valahol csak beszélgetnek, valamelyik sarokban pedig egy-két embernél már forró a hangulat.

-Gyere, hátul van medence is, de mi a konyhába megyünk először valami piáért és remélem, hogy a többieket is ott találjuk – ennyit arról, hogy én ma nem iszom. A ház tele van az emberekkel, akik táncolnak, isznak, smárolnak, beszélgetnek, mi pedig rögtön a konyhába megyünk – Hello, srácok! – olyan hangosan szól, mintha ordítana, de ilyen hangos zene és zaj mellett a többiek észre sem veszik. Egy pár ember oda jön hozzá, ölelkeznek, puszit adnak egymás arcára. Nagyon régóta ismerhetik egymást.

- Végre, hogy itt vagy. Már azt hittük, el sem jössz – szól az egyik srác.

- Még szép, hogy el jöttem, csak föl vettem még valakit – mutat rám és hirtelen meg dermedek, mindenki, aki az előbb köszöntötte, rám figyel most – Mindenki! Ő Juliette, most jött a városba és Tom mostoha apjának a lánya... nyugi mindenki, biztos jobb fej, mint az apja. Már meg bocsáss – néz rám és még jobban zavarba jövök – na, mindegy. Juliette, ők pedig... mindenki. Majd be mutatkoznak, ha akarnak – mindenki rám mosolyog, valaki int is egyet, de ennyi volt a nagy be mutatkozás. Nem is bánom annyira. Summer rögtön egy asztalhoz megy és hoz kettő poharat, amit meg is töltött, valamivel – ezt idd meg – súgja nekem, majd le hajtja és én is utánzom a mozdulatát. Ittam már, de biztos, hogy annyit nem, amennyit most fogok.

- William vagyok. Jön oda hozzám az egyik srác, akinek az előbb be mutatott – de csak szólíts Will-nek, ahogy mindenki más.

- Helló, az én nevemet pedig már tudod – mondom egy mosoly, kíséretében, amit ő is utánoz.

- A többiek is be fognak mutatkozni, de ők, már... nem nagyon józanok, szóval talán később – mondja és el indul a többiek irányába, majd a háta mögött int egyet köszönés képpen.

- Ő Tom egyik legjobb barátja, kicsit jobb fej, mint Tom, de majd meg látod – mondja egy lány mellettem, akit eddig még nem láttam – Jessica vagyok, de csak Jess-nek hívnak – mosolyog, de mielőtt tovább beszélhetne, egy kar át karolja, és mellé lép a tulajdonosa.