Mostoha Szenvedély

Part 7

Rettenetes fejfájásra ébredtem. Mindig ilyenkor bánom meg, hogy ittam egy kortyot is este, de ezzel már nem tudok mit csinálni. Tegnap este csak le dobtam a ruháimat a székemre és föl vettem a pizsamám. Egy perc alatt el aludtam. Igazából teljesen le fárasztott ez a buli, ahova nem biztos, hogy jó ötlet volt el menni, de már ezt is hiába bánom.

Föl kelek és egy gyors arc mosás, fog mosás után át öltözöm. Le kell mennem, inni egy csomó vizet, mert másra még nem vagyok képes. Ki lépek az ajtón és rögtön egy hangosabb veszekedés üti meg a fülem. Nem mondanám ordításnak, de idáig is el hallatszik. Tom és Tessa az, más hangot nem hallok. Lassan kezdek sétálni a lépcsőn lefelé.

- Már megint ittál és még füveztél is! Legutóbb meg ígérted, hogy ez változik, miért nem lett így?

- Ez nem ilyen egyszerű, oké? Én próbálkozom, de nem mindig sikerül a tökéletes gyereknek lennem – le érek a lépcső aljára és kinézek a lépcsőt el takaró fal mellett. Mindketten a konyhában állnak és egymást figyelik, miközben egyértelműen veszekednek.

- Tom, én csak annyit kérek, hogy ne rontsd el az életed alkohollal és drogokkal. Az nem old meg mindent – Tessa hangosabban, de elég nyugodtan beszél. Tom nem haragszik az Tessára, de idegesnek tűnik. Nem úgy, mint tegnap. Inkább fáradtnak és megtörtnek.

- Az életemnek már így is annyi... az már rég el romlott – Tessával egy pár másodpercig csak bámulnak egymásra. Tessa, mintha tudná, hogy miről is beszél a fia.

- Tom...

- És de. Képzeld néha az alkohol és a drog old meg mindent – egy pár pillanatig csak figyelik egymást.

- De nem örökké. Nem fogja örökké elnyomni a fájdalmat. És ezt neked is el kell egy nap fogadnod – Tom le fagyott. Egy szót sem szólt. Biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy igaza van, de ó nem akarta be ismerni – meg fordult és a bejárat felé ment volna, de meg pillantott és tényleg ideges volt, talán most már dühös is – Most komolyan hallgatóztál?

- Én nem...

- Na persze – rögtön ki ment az ajtón és be csapta azt. Esélyem sem volt meg magyarázni, hogy csak rosszkor jöttem le, de mindegy is volt. Úgy látom, csak véletlen volt olyan kedves tegnap este.

- Én kérek elnézést az ő nevében is. Kicsit nehéz ez a téma, úgyhogy ilyenkor mindig ilyen. Hogy aludtál? És milyen volt a buli, ahol Summerrel voltál? – mintha semmi sem történt volna.

- Jól, jól aludtam. A buli pedig el ment, nem volt rossz. De a bulik nem igazán hozzám valók – oda mentem a csaphoz és ittam egy pohár vizet.

- Én el megyek dolgozni. El vigyelek valahova?

- Nem, köszi, még nem tudom, mit fogok csinálni. De majd csak kitalálom – rá mosolyogtam, amit ő is viszonzott, majd el ment. A zsebemben el kezdett csörögni a telefon és a képernyőn Summer nevét pillantottam meg. El felejtettem neki szólni, hogy haza jövök.

- Hova tűntél tegnap este? – semmi köszönés, csak szimplán le ordította a fejem. Basszus. Tényleg szólhattam volna.

- Jó reggelt, neked is! Haza jöttem egy taxival, elég volt nekem ennyi buli tegnap este, bocsi, hogy nem szóltam.

- Semmi baj, de nem tudtam, hogy merre vagy. Na, mindegy. Az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha ma el mennénk valahova. Kicsit össze szedem magam és utána meg nézhetnénk a várost, meg mutatnám neked, mert tegnap nem nagyon sikerült – aznap fél Los Angelest be jártuk. Különböző boltokban, kávézókban voltunk. Már elég sok mindent láttam Los Angelesben ez alatt a két nap alatt, de még mindig nem tudnék boldogulni egyedül. Majd bele jövök.