Mostoha Szenvedély

Part 10

Meg érkezünk a reptérre, és míg a csomagokat várjuk, apa el megy taxit hívni. Ethannek és Tessának már meg van a bőröndje, a többiekére még várunk. Tomra azóta nem néztem, hogy megírta azt az üzenetet. Most én kerültem őt. Nem tudom, hogy ő akart-e egyáltalán beszélni, rám nézni, de most én kerültem őt. Nem tudtam, hogy hogyan értette azt az üzenetet. Mit akart ezzel el érni, de eléggé össze zavart.

Úgy 10 percbe telik, míg apa vissza ér, és közben a csomagok is meg érkeznek.

- Azt mondták, hogy van két taxi a bajárat előtt, amivel el mehetünk a hotelbe. Szóval most kettő kocsival megyünk – nem tudom, ki kivel megy, de biztos, hogy megint Tom közelében leszek.

Ki sétálunk a kocsihoz és két felé osztjuk a csapatot és a táskákat is. Végül Tessával és Tommal utazom egy kocsiba. Kicsit kínos ez a helyzet. Így hárman még sosem voltunk egy kocsiban. Tessa a sofőr mellett utazik, az anyósülésen. Mi ketten ülünk hátul. Egy pár perc el telik a kocsiban, míg mi csöndben vagyunk, Tessa pedig a sofőrrel beszélget, mikor meg rezzen a telefonom.

Jack: Szia!

Mi... A... Franc? Ez meg mit akar? Nem tiltottam le? Hogy felejthettem el?

Összehúzom a szemöldököm és sóhajtok egyet. Ez nem lehet igaz! Rögtön rá nyomok a beállításokra és le tiltom, törlöm a beszélgetésekből. Ha már a kezembe van a telefon, akkor a Facebook-ról, Instagram-ról is le tiltom, majd a névjegyzékemből is törlöm, és tiltó listára teszem. Én erre az emberre még gondolni sem akarok. Majd le dobom a telefont mellém, mikor ismét rezzen a telefonom. Ez már nem lehet ő.

Thomas: Ki az a Jack?

Miért érdekli ennyire? Semmi köze hozzá.

Még egy rezzenés.

Thomas: Ez is valaki olyan, mint Logan?

Tényleg nem hagy békén, míg nem válaszolok. Nem nézek rá, pedig mellettem ül és biztos vagyok benne, hogy ő engem figyel.

Juliette: Olyasmi...

Thomas: Mit értesz ez alatt?

Juliette: Jártam vele, de egy seggfej volt és még meg is csalt, szóval ott hagytam, de úgy látszik, nem érti meg, hogy nem érdekel.

Már nem válaszol, csak le teszi közénk a telefonját, amit én is meg teszek. Nem tudom, hogy mivel lett jobb most, hogy már tudja, de mindegy. Egyszer úgy is beszélnünk kell egymáshoz, nem csak üzenetben.

Negyed óra múlva meg érkezünk a szállodához. Otthon olyan este 9 lehet. Itt pedig azt hiszem, akkor este 6 van.

-Oké, akkor most mindenki el foglalja a szobáját és ki pakol, majd le megyünk vacsorázni – mondja apa, miután be checkolt a szállodába. Oda ad egy kulcsot nekem, egyet Tomnak és náluk marad az egyik. Úgy alakult, hogy mi vagyunk a folyosó elején, Tom és Henry 2 ajtóval beljebb és Tessa apával a folyosó végén, ami úgy 20 szobával arrébb van. Mindenki pakol, ahogy én is. El foglalom a szekrény és a fürdőszoba felét, majd át öltözöm. Körülbelül másfél óra múlva mindenki kint van a folyosón és le megyünk vacsorázni. Mindenki beszélget a holnapi és azutáni programokról, míg Tom csöndben ül és figyeli a többieket evés közben. Tényleg nem beszél sokat. Én pedig próbáltam kerülni a szem kontaktust.

Kicsit több mint fél órán belül végzünk. Már eléggé kezd esteledni. A naplementét nem láttam, de talán majd holnap. Már inkább sötét kezd lenni. Eléggé fura ez a nyaralás eddig. Mindenki beszélget, én pedig itt ülök csöndben, ahogy a mellettem ülő fiú is. Egész este meg sem szólalt, csak annyira, hogy el mondja, hogy mit szeretne inni és azt meg köszönje. Ezen kívül egy szót sem.