Mostoha Szenvedély

Part 12

Apa és Tessa leginkább strandolást tervez mára. Azt mondták, hogy reggeli után mindenki vissza megy a szobájába és el készül. Tessának kicsit dolgoznia kell, szóval az az el készülés addig tart, míg ő nem végez. Ami el tart egy pár óráig is szerintem.

Szóval mindenki vissza megy a szobájába és el van. Szerintem én filmet fogok nézni, míg el nem indulunk. Utána strand és este pedig egy vacsora. Ennyi mára a program. Mást nem hiszem, hogy terveznek.

A reggeli utáni pihenés pedig pakolással fog telni, mivel Henry mondta, hogy mégis Ethannal akar lenni egy szobába, szóval Tomhoz költözök. Apa nem igazán örült neki, mivel ő nem bírja Tomot. Szerintem egyenesen utálja, de ezt nem híreszteli el mindenkinek. Igazából legbelül mindenki tudja, de nem lett ki mondva.

Így gyorsan be dobáltam mindent a táskámba és most itt vagyok, a szekrény előtt rendezem a dolgaimat, miközben Tom a zuhany alatt tusol. Reggeli közben nem nagyon szóltunk egymáshoz, mivel mindenki meg szokta, hogy nem szoktunk, de a tegnap este után ez kicsit nehéz volt.

Pont abban a pillanatban, hogy el áll a víz csobogása valami el kezd zúgni mögöttem. Először nem értem, hogy mi az, de meg látom mögöttem Tom telefonját. Hívják. be kopogtatok a fürdő ajtón.

- Mindjárt végzek! – szól, pont annyira hangosan, hogy az ajtón kívül is halljam.

- Valaki keres telefonon.

- Ki az? – egyből a telefonra nézek. Karen. Olyan ismerős ez a név, de nem jut eszembe honnan. Karen. Karen. Ki ez?

- Karen – szólok vissza, amire válasznak csak csendet kapok. Él még vagy csak hülyéskedik? – Tom? – erre semmi válasz. Nem tudom el dönteni, hogy most mit csináljak. A csörgés le áll. A képernyőn pedig meg jelenik, hogy nem fogadott hívás – Le rakta – mondom, de már csak magam elé. Ekkor jön a felismerés. Tomnak van barátnője. Summer beszélt valami Karen-ről, aki együtt van vele, de sosem találkoztunk. Ez ő lesz az. De akkor miért csókolt meg, ha itt a barátnője? Miért csinálta velem ezt, ha barátnője van? – Tom, miért csókoltál meg és aludtál velem egy ágyban, ha barátnőd van? – ezek után már csak pár másodpercbe telik, hogy ki nyissa az ajtót. A pólóját húzza fel éppen, mikor ki nyitja az ajtót. Az arc kifejezéséből nem tudom el dönteni, hogy mit gondol – Most éppen őt csalod meg vagy velem játszadozol? – kérdeztem miközben tekintetünk egymásba mélyült. Száját nyitotta, hogy beszéljen, de egy szó sem jött ki rajta.

Egy szót sem szólt csak engem nézett. Nem kaptam választ, úgyhogy nem tudom el dönteni, hogy mit is akar. A telefonját a kezébe nyomom én pedig a hálószobába megyek. Még szerencse, hogy van kulcs az ajtón. Be zárom az ajtót és az ágyra esek. Nem hiszem el, hogy ennyire naiv voltam. Miért hittem azt, hogy belém szeretett? Hiszen utál, hogyan dőlhettem be ennek? Mekkora egy hülye vagyok.

- Juliette! – szól az ajtón túl és próbál be jönni, de nem sikerül – Juliette, engedj be! – nem válaszolok – Kérlek, Juliette. Kérlek, hadd magyarázzam meg! – nincs válasz. Én nem tudok most beszélni erről. Most nem tudok, hozzá beszélni, sem látni őt. Nem akarom – Ha nem nyitod ki az ajtót, akkor így ajtón keresztül fogom meg magyarázni, mivel szeretném, ha tudnád – nem akarok hinni neki. De nem tudom, mivel tudja ezt meg magyarázni. Nem megyek ki. Úgy is el mondja – Oké... Karen a barátnőm, de erre te is rá jöttél – össze tört a szívem, ahogy ki mondta, hogy ő a barátnője – Sajnálom. Ezzel kezdem, mert sajnálom, hogy... hogy nem mondtam el és anélkül meg csókoltalak. Azért tettem ezt, mert én sem tudom, hogy mit fogok csinálni. Szakítani akarok vele. Már több hete. Nem is, hónapja, de... nem tehetem meg – ezt nem hiszem el, ezt a kifogást nem fogadom el – és el kéne mondanom, hogy miért, de nem tudom – nagy levegőt veszek, és az ajtóhoz megyek. Ki nyitom és látom, hogy pont az ajtó előtt áll, majd rám kapja tekintetét.