Mostoha Szenvedély

Part 15

Reggel lassan nyitom ki a szemem. Alig bírom ki nyitni, ahogy rögtön beszűrődik a napfény az ablakon. Ahogy próbálok mocorogni, rájövök, hogy egy kar tart és nincs sok mozgásterem.

- Föl ébredtél? – kérdezi mögöttem egy hang. Elég rekedtes Tom reggeli hangja, amin magamba kuncogok egyet.

- Még nem teljesen – meg fordulok, és szembe találom magam vele. Fáradtak a szemei, alig tartja nyitva azokat – Jó reggelt!

- Jó reggelt!

- Föl kéne kelni, igaz? – kérdezem, amire válaszként mosolyogva bólogat – De én nem akarok. Itt akarok maradni. Itt akarok feküdni, ameddig csak lehet – halkan föl nevet, majd közelebb húzódva egy csókot nyom ajkaimra.

- Majd este vissza fekszünk, de most ki kell menni, reggelizni a többiekkel. Hidd, el én sem akarok sehova menni, de meg ígértem, hogy normálisan fogok viselkedni a nyaraláson és veletek megyek mindenhova, szóval jövök veled.

Ki kelve az ágyból sorban mentünk a fürdőbe össze készülni, majd ki a folyosóra. A többiekre úgy 10 percet kellett várni, míg ki jöttek. Ma ők késtek, nem mi.

Reggeli után össze pakoltunk és várost néztünk. Igazából sok látni való nem volt. Gyönyörű egy város, tele felhőkarcolókkal, irodaházakkal. Több utcát bejártunk, miközben tűzött a nap. Nagyon meleg volt. Az utcán sok érdekesség nem volt, csak annyi, hogy pár utca tele volt graffitizve. Néhány nagyon random volt és egyáltalán nem értettük, hogy mit jelent, de a többi pedig nagyon szép volt. Érdekes volt, nem olyan, mint otthon. Hogy csak úgy össze firkálják a falat, mindenféle szöveggel. Ezek szimbólumok, figurák, jelképek voltak, ahogy az egész falat be hálózták. Mint egy festmény, amit ki állítottak egy múzeumban, csak ez esetben a múzeum az utca volt. Így is láttunk több embert is, ahogy ilyen festékekkel állnak falak előtt és csinálják a képet. Mintha festőket láttál volna egy vászon előtt.

Délután lehűtés képpen a partra mentünk. Most en is játszottam, valamint apa is. Viszont most Tom kint volt Tessával a parton, beszélgettek valamin. Tessa mosolygott, de Tom arcáról semmit sem tudtam le olvasni. Nem tudom, miről beszéltek, de nagyon kíváncsi lennék rá.

A labdát ide-oda passzolgattuk, majd egy idő után Tom is meg jelent a vízben. Apának hirtelen rossz kedve lett. És még egy pár percig maradt, de utána ki feküdt Tessa mellé. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tett, hogy vajon ennyire rossz szemmel néz rá. Még mindig próbáltam úgy tenni, mintha utálnám a mellettem lévő Tomot, akivel így is játszottam, ha már be jött a vízbe.

Vajon mi lesz, ha ez folytatódik köztünk? Mi lesz Karennel? Mi lesz apáékkal? El kell mondanunk. Vagy talán jobb lenne, ha nem tennénk. Ha meg tudnák, vagy igazából, ha bárki meg tudja, hogy együtt vagyunk, mint mostoha testvérek, akkor ki akadnak. Senkinek sem szabad el mondani. Annak szörnyű vége lenne.

A gondolataimat az szakította meg, hogy kaptam egy ütést a labdával és bele estem a vízbe. Mikor ki jöttem, akkor Tomot láttam egy félmosollyal az arcán.

- Ne bambulj el! – mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Teljesen hétköznapi módon szólt hozzám, mintha zavarnám, hogy el gondolkoztam. Meg fogom a mellettem lévő labdát és neki dobom, direkt, hogy ne kapja el, csak neki menjen. A két fiú föl nevet mellettünk, majd Tom föl veszi a labdát és Ethan-nek dobja, akit szintén el talál a labda. Majd egyre közelebb kerül mindenki egymáshoz és fröcskölni kezdjük a vizet egymásra. Majd Ethan és Henry egymásnak esett. Fröcskölték a vizet, majd az egyikük el lökte a másikat és így ment tovább, mikor Tom pedig engem lökött be a vízbe, de saját magával együtt. A vízben éreztem, hogy egy rövid csókot nyomott az ajkamra, amin meg is lepődtem. Tiszta volt a víz, így bárki láthatta. Majd föl jöttünk a víz felszínére és láttam, hogy a két fiú észre sem vett minket, apáék pedig egymással beszélgetnek, és erre sem néznek.