Mostoha Szenvedély

Part 6

Tom

Baszki, mennyi idő kell még ennek a seggfejnek, hogy békén hagyja őt? Nem tudom, miért, de rohadtul idegesít, hogy így rá nyomult főleg, hogy Juliette is el akart menni, csak ő nem hagyta.

Egyik kezemben Logan kezét tartom, hogy ne tudja újra a pulthoz szorítani, a másikkal pedig Juliette karját fogom. Ki akartam húzni, Logan elől, de meg fogta a másik karját. Egyáltalán nem akarom föl idegesíteni saját magam, de kezdek rohadt ideges lenni. Az este most legelőször - kivéve mikor a kertben látott – rá emelem a tekintetem és a szemébe nézek. Félelem, zavarodottság van az arcán. Nem tudom el dönteni, hogy miért néz így rám. El sem tudom dönteni, hogy mi ez. Csak figyel, mintha egyszerre jó lenne, hogy ide léptem és egyszerre mérges is lenne rám. Fogalmam sincs, mi játszódik a fejében, de az biztos, hogy egyáltalán nem ugyanaz a szándéka, mint Logannek. A füléhez hajolok és suttogni kezdek.

- Juliette. El akarsz menni? – azt akartam, hogy csak ő hallja. Logan várakozóan néz ránk, de ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekel. El húzódom, hogy lássam az arcát. Nem válaszol. Csak a két szemem között váltogatja a tekintetét és bólogat. Újra ki egyenesedem és Loganre emelem a tekintetem – Ő most el megy és te ebben nem fogod meg akadályozni.

- Haver, kérlek, nem rontsd már el a bulit! – sóhajtott föl.

- Nem rontom el. Csak annyi, hogy keresned kell egy másik csajt, akinek bejön a bunkó képed – Ezzel a mozdulattal húztam volna Juliette karját, de Logan sem engedte el – Engedd el! Nem fogom el mondani még egyszer.

- Én sem mondom el még egyszer, tesó. Hagyj békén! Foglalkozz a saját csajoddal! Ez rohadtul nem a te dolgod.

- Ez is az én dolgom, szóval vedd le róla a kezed és nem érj hozzá többet, mert legközelebb beverem a pofádat, ha ezt csinálod.

- Ezt nem mondhatod komolyan! Soha egyetlen csaj se állt közénk. Most miért is lenne ez a helyzet.

- Komolyan mondom, hogy vedd le róla a kezed és kész – már-már farkasszemet néztem vele, amíg el nem engedte a karját. Majd meg lökte a vállam és fel nevetett.

- Ilyenkor nagyon nagy seggfej tudsz lenni – mondta és a terasz felé vette az irányt, miközben a levegőben még egyszer be mutatott nekem. Nem tudom, ha marad mennyi kellett volna, hogy meg üssem. De nagyon reméltem, hogy tényleg be adja a derekát.

Ahogy ki ért a teraszra, rá néztem Juliette-re, akinek még mindig fogtam a karját. Le pillantottam a kezemre, ami rajta pihent, majd a szemébe néztem, ami először szintén a kezemet nézte, majd rám emelte a tekintetét.

-Jól vagy? – kérdeztem, amire szintén csak bólogatott. Ma este alig hallottam meg szólalni, de lehet, hogy az az előbbi miatt van – Gyere, haza viszlek – a karjánál fogva kezdtem húzni a kijárat felé és ő szó nélkül jött mögöttem. Mikor rá jöttem, hogy jön mögöttem és én még mindig a karját fogtam - mivel nem akartam elengedni – el engedtem, mert már kezdett fura lenni. Már nem kellett el ráncigálnom Logan elől, szóval már nem kellett fognom. A motoromhoz érkezve, ki vettem a hátuljából egy másik sisakot és át nyújtottam neki.

- Sosem ültem motoron – mondta, ahogy el vette a sisakot. Mintha nem lett volna biztos benne, hogy velem akar jönni és föl akar erre ülni. Nem igazán érdekelt, mivel itt, ezekkel az emberekkel nem maradhat, szóval így is, úgy is velem jön.

- Akkor itt az ideje, hogy ki próbáld - mondtam, és ültem föl a motorra. Ő vacillálva, de föl ült mögém. Meg fogva két kezét mögöttem előre húztam és össze kulcsoltam előttem. Ennek nem kéne ilyen jó érzésnek lennie – Kapaszkodj!

Pár perc alatt otthon is voltunk. Én nem terveztem még haza jönni, de talán nem is olyan rossz, hogy korábban haza értem, mint gondoltam.

-Logan egy seggfej. Ne is törődj vele. Ő mindenkivel ki kezd, akit csak meg lát – mondtam, amint meg érkeztünk. Ő oda adta nekem a sisakot és lassan rám emelte a tekintetét.

- Köszi, de ez sem nyugtat meg. Majd túl teszem magam rajta.

- Holnap már nem is emlékszel majd rá – vagyis remélem. Biztos vagyok benne, hogy nem engedem többet közel hozzá.

- Nagyon remélem... Amúgy, miért avatkoztál közbe? – ezen a kérdésen annyira meg lepődtem, hogy válaszolni sem tudtam. Viszont az még jobban meg lepett, hogy válaszolni sem tudok. Így inkább csak el kezdtem sétálni a ház felé, őt a motornál hagyva. Egy pár másodperc múlva hallottam, hogy utánam lépked, de már nem kérdezett semmit.

Próbáltam be nyitni az ajtón úgy, hogy senki se hallja. A villany már mindenhol le volt kapcsolva, szóval már mindenki aludt. Ki nyitottam az ajtót, most végre sikerült is csendben és fogtam az ajtót, míg Juliette be nem lépett rajta, majd halkan be is csuktam. Én a konyha felé vettem az irányt, de meg torpantam, ahogy nem hallottam, hogy jönne utánam. Hátra néztem és ő az ajtóban maradt.

- Jó éjt! – rögtön föl is ment a szobájába, majd be csukta az ajtót. Én még válaszolni sem válaszoltam, csak álltam és figyeltem, ahogy föl megy. Nekem muszáj volt egy kis vizet innom a sok alkohol után és kiszellőztetni a fejem. Én még nem tudtam aludni. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, miután már ittam egy párat és ki mentem a teraszra. Bele ültem a kerti bútorok egyikébe. Elő szedtem a telefonom és meg néztem az üzeneteket. Karen egy csomó üzenetet írt, mert nem tudja, merre vagyok. Meg írom neki, hogy haza jöttem, mert rosszul voltam. Még az kéne, hogy tudja, hogy haza jöttem egy másik csajjal, még akkor is, ha ő... a mostohatestvérem. A telefont ki kapcsoltam és egy másik bútor darabra dobtam.

Nem akartam Juliette-re gondolni.

Még is benne maradt a fejemben, mióta haza értünk.