Mostoha Szenvedély

Part 22

Tom be állt a ház elé a kocsibeállóra. Úgysem jön haza ma apa és Tessa is csak sokkal később, de őt nem fogja zavarni. Meg álltunk és oda adtam neki a sisakot. Teljesen sötét volt, csak a halvány utcai lámpák világítottak, de az sem sokat. Az egyik sisakot be rakta a helyére, a másikat ott hagyta a kezében, azt valószínűleg a szobájából hozta. Egy szót sem szólt, mióta el hagytuk azt a házat. Nem tudom, mint gondolkodik, de inkább várok.

Az ajtóhoz sétálunk és a nála lévő kulccsal ki nyitja az ajtót, de mielőtt még be nyitna, a derekamra csúsztatja a kezét, amin meg is lepődök. Magához húz és az ajkát az enyémre tapasztja. Erősen csókol, de egy időben gyengéden is. Mikor el húzódik, csak egy pár centire megy, annyira, hogy még érzem a leheletét az arcomon.

- Ügyes voltál – az ajkamba harapok, hogy ne mosolyodjak el – Ne rejtsd el a mosolyod előlem. Túlságosan szeretem – ekkor el mosolyodom, és a szemébe nézek – Sajnálom. Sajnálom, hogy el hittem, hogy Logan-nel beszélsz. Azt, ahogyan viselkedtem. Azt, hogy nem léptem közbe mikor kellett volna.

- Dehogynem – fogom meg két kezemmel az arcát és ekkor a pillantásunk egybe fonódik – közbe léptél. Austin-nál közbe léptél. Pont a legjobb pillanatban jöttél. Logan-nél is közbe léptél, de nem tudtál mit tenni, de semmi baj, mert meg oldottam. Nem tudsz mindig meg védeni mindenki elől.

- Pedig meg foglak. Mivel rajtam kívül senki sem érhet hozzád. Nem fogom engedni – nem tudtam hirtelen, hogy mosolyogjak, el piruljak, vagy mit tegyek. Egyelőre annyi elég volt, hogy el állt a lélegzetem – Nem mondhatjuk el, hogy bármi is van köztünk, de akkor is valahogy meg oldjuk.

- Tom... akkor most mi is ez... köztünk? – lassan, félve kérdeztem rá. Neki van egy barátnője, vagyis valamennyire ex barátnője és nem mondtuk soha, hogy ez hogyan megy majd tovább és, hogy mi is vagyunk mi. Egyáltalán van-e olyan, hogy mi.

- Menjünk be – félek. Mit akar mondani? Kezdem egyre nehezebben venni a levegőt. Be megyünk az ajtón, majd azt be is zárja mögöttünk – Igazából. Szerintem ezt az egészet nem kéne el mondani senkinek, de csak ha te is így gondolod – oké, jobban kezdődik, mint gondoltam. Még jó, hogy ezt akarom. Mindenki ki borulna, ha ezt meg tudnák.

- Igen, mindenképpen titokban kéne tartani – neki dől a bejárati ajtónak velem szembe, én pedig le ülök a lépcsőre vele szemben.

- Szóval, azon kívül, hogy nekik mi csak mostohatestvérek vagyunk, akik nem beszélnek egymáshoz... azon kívül szeretném, ha a barátnőm lennél. Ha ez eddig nem lett volna olyan egyértelmű... szeretném, ha velem lennél. Minden pillanatban, amikor csak lehet. Nyílván ez nehezen lesz meg oldható, ha le telik ez az egy hónap, de most ez a lényeg... hogy legyél a barátnőm. Mit gondolsz? – ez egy hülye kérdés.

- Azt, hogy nem hagyom ki a lehetőséget, hogy a barátnőd legyek – el lép az ajtótól és felém közeledik. Le hajol és meg fogva az arcom meg csókol, majd bele mosolyog abba.

- Reméltem, hogy ez lesz a válaszod – föl állok, és úgy folytatom. Tom a derekam köré fonja a karját és magához húz, miközben a keze el kezd lejjebb csúszni. Most én mosolygok a csókba, majd arrébb húzódom – menjünk föl.

- Ez egy szörnyen jó ötlet – meg fordulok, és szinte föl szaladok az emeletre – hozzád vagy hozzám?

- Hozzád – mondja halkan, majd be fordulok a szobámba, ahol szintén sötét van. Még a bútoraim is alig látom, főleg mikor Tom be jön és be csukja maga mögött az ajtót. Nem vár. Rögtön felém lép és le veszi a felsőm, majd ajkait enyémre tapasztja. Abban a pillanatban a szájába nyögök. Majd az ő pólójáért nyúlok és le húzom el szakítva a szánkat egymástól. Már épp húzódnék közel hozzá, mikor – Várj!

- Mi az? Baj van?

- Mindjárt jövök – mondja, és ki megy. Pár másodperc múlva vissza jön egy doboz óvszerrel a kezében, amit az éjjeliszekrényre rak – oké, folytassuk – erősen meg csókol, majd az ágyra dönt. Sorban veszi le a rajtam maradt ruhákat, míg ő még teljesen fel van öltözve, a pólóját kivéve.

- Ez így nem ér – föl áll és rám néz. Olyan védtelennek érzem magam, pedig már látott így. Csak figyel engem. Nem szól egy szót sem. A szája kissé nyitva és a szeme végig futja a testem minden részét, miközben én próbálom a kezemmel takarni magam, amennyire csak lehet. Lassan méri föl. Mikor a szeme találkozik az enyémmel, akkor el mosolyodik és vissza hajol hozzám.

- Gyönyörű vagy – suttogja, majd ismét meg csókol, és ott folytatjuk, ahol abba hagytuk, de nem mászik felém, csak le hajol. A farmerja gombjait ki gombolom, a cipzárt le húzom, és ekkor el húzódik, hogy le tudja venni magáról a nadrágját. Minden olyan gyors, de nem tudok meg állni. Nem is akarok. Miért is tenném? Hisz az elmúlt pár nap volt a nyaram legjobb hete. A napok, amit vele töltöttem. Akinek most ígértem meg egy 10 perccel ezelőtt, hogy a barátnője leszek titokban. A hangulat egyre forróbb, a mozdulatok egyre hevesebbek. A bőre forró érintésétől kiráz a hideg, amit minden alkalommal élvezek, ha meg történik.

Mikor már minden ruha le került róla, akkor ki bont egy csomagot és a tartalmát föl húzza magára. Ez után magasodik felém. Hevesen vesszük a levegőt, miközben helyezkedik felettem. Az egyik kezével a lábamat fogja, amit össze kulcsoltam a derekánál a másik lábammal. A másikkal a tarkómat fogja. Én az egyik kezem a hátára, a másikat a tarkójára rakom. Gyorsan hatol belém, még mielőtt egyáltalán el jutna az agyamig, hogy mi történik. Keményen, de lassabban mozog, amit én is utánzok. Csókol. Néha az ajkamon, nyakamon, kulcscsontomon. A hangom lassan ki törik belőlem. Nyögések hagyják el a szánkat. Minél tovább csináljuk annál sűrűbben és hangosabban.

Le veszi a kezét az arcomról és az enyémet is az övéről. A kezemet a sajátjával az ágynak szegezi és az ujjait az enyémbe csúsztatja. Gyorsít, abban a pillanatban én is. A nyakamba temeti az arcát és úgy folytatja. A fejemet hátra vetem a párnára és próbálom vissza folytani a hangom, pedig nincs itthon senki. Most lehetne hangoskodni, de így is inkább csöndben maradok. A nyakamba nyög, majd föl húzza a fejét ismét az enyémhez.

- Engedd ki a hangod – suttogja elém, ahogy meg látja, hogy a fogammal az alsó ajkamba harapok, hogy ne legyek hangos – Csak én fogom hallani – El engedem az ajkamat a fogaimmal, mikor keményen meg löki magát és majdnem föl nyögök, de csak csukott szájjal tettem meg – Hallani akarom, mennyire élvezed – suttogja nekem. Következőnél föl is nyögök. Ha most itthon lenne valaki, akkor az emeleten hallott is volna. Gyorsít. Gyorsítok. Keményebben löki magát. Én is. Ezen a ponton már nem sokáig bírom. A nyögésem egy-két alkalommal már sikításba megy át. Ekkor kezd el remegni a lábam, úgy két másodpercbe sem telik bele, mikor Tommal is ez történik. Remegek, hangosan nyögök, és Tom kezét szorítom. El mentem, Tommal együtt. Levegőért kapkodom, ahogy Tom is, de nem száll le rólam. A keze még mindig a kezemben, mintha nem akarná el engedni. Rám emeli a tekintetét és a szemembe néz. Gyorsan veszi a levegőt és még ő sem tért igazából magához, de el mosolyodik, amit én is követek.

Ebben a pillanatban hallok valamit. Először nem tudom el dönteni, hogy mi ez, de Tom is hallotta, mert össze ráncolta a homlokát.

- Te is hallottad ezt? – kérdezem halkan két levegővétel között.

- Igen – ekkor mintha lépteket hallanék – Valaki itthon van? – ekkor szét rebbenünk és föl kelünk az ágyból. Basszus. Erre nem számítottunk. Elvileg ilyenkor még nem kéne itthon lennie senkinek. De most végünk. Meg halunk. Tom föl áll és a ruháinkat gyűjti össze. Én is meg próbálok föl állni, de véletlen vissza esem. Túl gyors. Még nem tértem eléggé észhez. Rendesen alig tudok föl állni – Jól vagy? – felém lép, mikor már föl vette az alsóját.

- Persze – oda adja a ruháim és olyan gyorsan öltözök, mint még soha. Az ágy teljesen rendetlen, de ebben a pillanatban nem érdekel. Ekkor hallom, hogy valaki be nyit Tom szobájába. Még jó, hogy nem oda mentünk. Már csak a felsőm nincs rajtam, Tom a nadrágját gombolja be és a földről gyűjti össze az óvszer csomag darabjait. Gyorsan föl veszem a felsőm, Tom ki dobja a kukámba a csomagot és a tartalmát, mikor hirtelen nyitódik az ajtóm.