Mostoha Szenvedély

Part 14

Az egyik ilyen zenétől hangos helyre mentünk be. Először értetlenül néztem rá, de ő csak nevetett a furcsa arc kifejezésemen.

- Hol vagyunk? – kérdeztem, ahogy le értünk a lépcsőn. Két őr állt a lift ajtaja előtt, ami a lépcsővel szemben volt. Biztos, hogy rossz helyre jöttünk, vagy csak be akart surranni, de így nem fog sikerülni. Menni kéne, és már lépnék is vissza a lépcsőn, mikor Tom meg fogja a kezem és a csuklómra tesz egy papír karkötőt. Szóval akkor van belépőnk is. Erre nem számítottam. Ő is föl vesz az övére egyet, majd a lifthez megyünk. Miután be engedtek le megyünk a lifttel a legfelső szintre. Egyáltalán nem értem, hogy hova megyünk, de Tom csak nevetni tud az értetlenségemen – Most komolyan, hova jöttünk?

- Ez egy tető buli. Nem olyan, mint amik otthon vannak. Ide belépőt kell venni és itt rendes DJ és bár van. Szóval szórakozunk egy kicsit – mondta és egy csókra oda hajolt az ajkamhoz. Miután el húzódott már ki is nyílt a lift ajtó. Nagyon magasan voltunk és nem kevés ember volt ott. Innen majdnem, hogy az egész várost be lehetett látni és így sötétben ez még szebb volt, mint nappal. Vannak itt emberek, akik ki vannak öltözve, vannak, akik normál utcai ruhában vannak, de mindenki nagyon élvezi ezt a bulit. A bárpultban igazi barista van és igazi italokat és koktélokat árul, nem valami kotyvasztott piát, mint otthon a bulikban – Tetszik?

Először szóhoz sem, jutottam, mivel még föl kellett dolgoznom a látványt.

- Nem. Imádom – mondtam rá pillantva, akinek abban a pillanatban nagyobb mosolya volt, mint amit valaha láttam. Hozzám hajolt és meg csókolt, majd a fülemhez hajolt és suttogni kezdett. Meg remegtem, ahogy a halk hang kezdett beszélni hozzám és, ahogy a meleg lehelete érintette a bőröm.

- Ülj le oda a sarokba. Hozok valamit inni – ezt is tettem. El engedte a kezem és a tető sarkához sétáltam, ahova ki volt téve egy pár fotel kettesével, egymás felé fordítva. Le ültem az egyikhez és le néztem a városra – Nem tudom, hogy mit szeretsz, de hoztam két sört. Ha nem jó, akkor hozok mást.

- Teljesen jó. Köszönöm – le rakta az italokat az asztalra, miközben egy csókot adott ajkamra, majd le ült velem szembe – gyönyörű ez a kilátás. Hol találtad ezt a helyet?

- Még otthon az egyik barátomnak mondtam, hogy ide jövünk nyaralni és mondta, hogy mindenképpen nézzük meg ezt a helyet, ha erre járunk. Úgyhogy mikor vissza jöttünk a strandról és el mentél fürödni, akkor meg néztem van-e még jegy és vettem, ahogy láttam, hogy van még egy pár. Gondoltam, ne csak üljünk a hotel szobában, ha már itt vagyunk. Reméltem, hogy tetszeni fog.

- Melyik barátod volt az?

- Noah. Ő is ott volt a bulin, de szerintem vele nem találkoztál. Egész végig kint volt a kert hátuljában a haverjaival vagy a barátnőjével. Szóval nem láthattad. Miért kérdezed? – nem tudom eddig miért nem vettem észre, de sokkal többet beszél és nem olyan sokszor ideges, mint szokott.

- Csak eszembe jutott Logan – erre a névre az a kis mosoly is, ami az arcán volt el tűnt – Miért jött hozzánk? Miért keresett? – túl sokat kérdezek, de érdekel.

- Régen mikor még többet szedtem minden féle tablettákat, akkor ő szerezte be nekem a dolgokat. Most már kezdek le szokni róla. Csak nagyon ritkán szoktam ilyet csinálni, azt is csak a bulikban, de... tartozom neki egy kicsike összeggel – na, ettől féltem, de valahol sejtettem, hogy ez lesz.

- Mennyi az a kis összeg?

- Tényleg nem sok és, amikor ott volt nálunk akkor a legnagyobb részét, ami még meg maradt oda adtam. Legközelebb, ha találkozunk, már ki fogom tudni fizetni. Ne aggódj emiatt. Ne aggódj miattam – tényleg aggódtam, mert nem akartam meg tudni, mi lesz, ha nem fizeti ki, de úgy látszik, kézben tartja a dolgokat.