Mostoha Szenvedély

Part 25

Ma van a nap, mikor haza megyek. Holnap pedig Tom jön New Yorkba. Így vissza tekintve ez a nyár sokkal jobban alakult, mint gondoltam. Azt hittem, hogy az egész nyár egy kínszenvedés lesz és a szobámból is alig akarok ki jönni, de egyáltalán nem így alakult. Apa családja sokkal kedvesebb volt, mint el képzeltem. Azt hittem, hogy ki fogok lógni, alig fogunk beszélni, esetleg találkozni. Viszont pozitívan csalódtam. Jó volt. Már várom, hogy haza menjek, de azért jó volt.

Nyár elején le is szögeztem magamnak, hogy nem fogok Jack-re gondolni és nem fogok pasi után nézni, de... ez csak úgy meg történt. Nem voltak nagy randevúk, se kisebb jelek, amivel a suliban flörtölget az ember. Itt ilyen nem volt. Csak egyszerűen meg történt és azután már nme tudott kimászni a fejemből.

A gépem 3 óra múlva indul, szóval le kell vinnem a táskáimat a kocsihoz, hogy apa el vigyen. Taxit akartam hívni, de ragaszkodott hozzá, hogy el vigyen. Apa a kocsihoz viszi a táskákat, miközben én búcsúzkodom.

- Tudom, hogy menned kell, de bármikor szívesen látunk. Akár jövő nyáron, vagy év közben is, ha éppen kedved támad el jönni Los Angelesbe. A karácsony is teljesen más itt, mint nálatok - magyarázza Tessa miközben szorosan meg ölel. Ez még új, egyszer-kétszer már ölelkeztünk, de még meg kell szoknom.

- Tudom, majd egyszer vissza jövök. Talán jövőre. El köszönök a fiúktól és után vissza jövök - el húzódom, és föl rohanok az emeletre. Be kopogok Henry szobájába, de nem válaszol. Be nyitok, és akkor látom, hogy még alszik. Reggel 7 óra van szóval meg értem. Át megyek Ethan szobájához és egy öleléssel köszönök el tőle. Igaz, hogy Tommal fogunk találkozni nemsokára, de azért be kopogok hozzá is. Itt sem kapok választ. Körül nézek a folyosón, hogy lát-e valaki, majd be nyitok. Teljesen üres. Nem látom, hogy hol van. A szobájában, pedig szokatlanul nagy a rend. Be nézek a szobája fürdőjébe, de semmi. Vissza megyek, és akkor látom, hogy van egy papír az ágyán, eddig nem nagyon figyeltem, így nem vettem észre, de most oda megyek hozzá.

Juliette

Ez az egyetlen szó van rá írva. A papír félbe van hajtva és rá van írva a nevem. Föl veszem és szét hajtom. Egy hosszú szöveg fogad, de úgy döntök, hogy majd a reptéren el olvasom, már így is késésben vagyok. Be rakom a hátamon lévő kisebb táskámba a papírt és le megyek.

- Hiányozni fogsz. Vigyázz magadra és sok szerencsét a végzős évedhez - mondja Tessa, ahogy szállok be a kocsiba. Majdnem fél óra az út a reptérig, miközben apával néha-néha beszélünk. Viszont a gondolataim azon az egy darab papíron járnak. Mi lehet benne, miért nem köszönt el személyesen, hol van Tom egyáltalán? Rossz elő érzetem van, de nem akarom el sietni ezt az egészet, szóval próbálok nyugodt maradni. Ami néha nagyon nehezen megy.

Egyáltalán nem volt időm el olvasni így, hogy késésben voltam. Pörgött az agyam. Végre föl jutottam a gépre és el foglaltam a helyem az ablak mellett. Szeretek ott ülni, de nem sokszor kapok ott helyet. Meg vártam, míg az össze utas meg érkezik. Csak akkor vettem elő a papírt, mikor már föl szálltunk. Mindenre próbáltam föl készülni, de akkor is csak rosszra tudok gondolni. A mellettem ülő már most kényelembe helyezte magát az alváshoz, szóval nem aggódtam, hogy látni fogja, így neki fogtam.

Juliette

Sajnálom...

Ezzel kezdem ezt a levelet. Mivel nem tudom, mi mással is kezdhetném ezt. Mire meg találod és olvasod ezt a levelet, én már New Yorkban leszek. Nem szóltam, de egy korábbi géppel jöttem, egy nappal előbb, mint te. Nem akartam találkozni. Sokkal rosszabb lett volna, így egy levelet írtam. Senki sem tudja, hogy én már tegnap el repültem. Te leszel az első, aki értesül róla.

Tudom, hogy magyarázatra vársz, de legszívesebben semmit sem mondanék... nem tudom, melyik a jobb.

Én nem tudom ezt tovább csinálni. Sajnálom.

Sokkal több magyarázatot érdemelnél, de most nem tudok többet mondani. Talán majd egy nap el mondom, és nagyon reménykedem, hogy egy nap majd ez működni fog köztünk, de... erre nincs nagy esély. Itt leszek, melletted az elkövetkező egy évben mégis arra veszem rá magam, hogy egyszer sem menjek el hozzád. Te nem tudod, hogy én hol vagyok és nem is fogom meg mondani, mert az csak nehezebb lenne, de...

Nem lehetünk együtt... ennek sosem kellett volna meg történnie. Maradhattam volna a bunkó, utálatos mostohabáty, de ezt el szúrtam... ez az én hibám.

Sajnálom, hogy bele rángattalak ebbe.

Sajnálom, hogy így szakítok veled.

Sajnálom az egész nyarat.

Sajnálom, hogy most ezt kell tennem veled és, hogy ebben a pillanatban ezerszer jobban meg bántalak, mint valaha terveztem, de kérlek, hidd el... hogy ennél is sokkal jobban meg szerettelek. Olyan szinten az életem részévé váltál, amit el sem tudtam volna képzelni. Nem hittem volna, hogy egy nap, majd valaki bele esik az életembe és teljesen föl forgatja. El varázsol. Szeretetre és megbízásra késztet.

Juliette, el mondhatatlanul sajnálok... mindent.

Arra kérnélek, hogy bocsáss meg és felejts el, ami lehetetlen egy kérés lesz, de kérlek, tedd meg nekem. Nem akarom, hogy én legyek a gondolataidban minden egyes nap minden egyes percében... ha már te ilyen szinten a fejemben vagy és leszel.

Kérlek, felejts el.

Sajnálom... szörnyen.

A szemedbe szerettem volna mondani, de most nem tudom. Nem tudtam volna a szemedbe nézni...

Szeretlek,

Tom

Könnyek hullanak a szememből. Nem akarom ezt el hinni. Nem akarom, hogy ez történjen, nem történhet ez. Miért történne ez? A telefonomért nyúlok és meg próbálom föl hívni. Nem veszi föl. Csak ki csöng. Többször is hívom, de semmi. Üzenetet küldök neki, hátha azt meg nézi.

Juliette: Mi ez a levél?

Juliette: Ugye nem gondoltad komolyan?

Juliette: Kérlek, Tom. Válaszolj!

Juliette: Mi történt? Miért írtad ezt? Pár nappal ezelőtt még minden rendben volt.

Juliette: Kérlek, Tom

Juliette: Ne csináld ezt velem

Nem válaszol. Meg sem nézi. Ez nem lehet igaz. Nem akarom, hogy ez történjen. Annyira jó volt. Nem történhet ez. Nem tenné ezt. Akit én ismerek, az nem tenné ezt.

Ha nem egy repülőn lennék, akkor zokognék, hangosan sírnék. Érzem, hogy könnyek folynak a szememen, de próbálom vissza fogni magam. Nem akarom, hogy bárki észre vegye. Nem akarom, hogy ez a levél a kezemben legyen. Bárcsak be se mentem volna a szobájába ma reggel. Bárcsak mentem volna tovább, a tudattal, hogy minden rendben.

Egész úton próbálom el terelni a figyelmem, de akárhányszor próbálkozom, annyiszor jövök rá, hogy ez tényleg meg történik.

Haza érve anya és Ana fogad. Be köszönök nekik, majd föl megyek a szobámba Ana-val. Abban a pillanatban, ahogy be lépek az ajtón könnyek szöknek a szemembe. Mindent el mesélek neki. Próbál le nyugtatni, mint nyár elején, de ez most nem működik. Kicsit több, mint egy hónapja tartott ez köztünk, de sokkal több volt, mint eddig bárki mással. És ezt nem tudom ki verni a fejemből.