Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

20.Rész

Otthon, otthon, édes otthon

Hamar teltek a hónapok. Elérkezett a mindenszentek napja. Aznap pont éjfél volt így Amarilla elintézte, hogy ma éjjek egyedül ő őrizze a Trimágus Kupát. Ő nem ment ki a vendég iskolák követésére. Kheirón és Seth társaságában egy félre eső teremben vártak a Kupával, hogy mindenki elfoglalja a helyét a Nagy Teremben. A két görög harci fegyverbe állt a kupa mellett amikor kinyílt az ajtó és McGalagony lépett be rajta.

- Áh, ezek szerint még épp időben jöttem. - mosolyodott el szélesen a professzor asszony, majd egy hosszú fekete szaténba bugyolált tárgyat nyújtott át a boszorkánynak.

- A Roxfort védemében maga sem festhett egyszerű diáknak, ha nem az... - mondta sejtelmes mosollyal a boszorkány és miután átadta az ajándékot pálcát emelt tanítványára és létre hajtotta az egyik legszebb átváltoztatását.

Harci páncélt bűvölt a kis boszorkányra, ami könnyed mozgásra sarkalta Amarillát. A fejete szatént és az acélt ötvözte. A lány egyik oldalára a mellénél Poszeidon jelképe tündökölt, a másiknál a Roxfort címere. Agy kard tartó is villant az oldalára. De üresen fittyegett. A lány ámúlva nézett végig magán.

- Menő! - füttyentett ámulva Seth. Aki a maga sokat viselt páncéljában pózolt.

- Köszönöm tanárnő! - vigyorogott professzorára Ekko. - De ez micsoda?

- Csak egy igazi griffendéles kezében nem válik porrá. - mondta a boszorkány, majd ismét átváltott az órákon oly jól ismert szigorú tanárnővé. - Ne késsék le a belépőt.

Amarilla egyből kibontotta a szatén csomagot, hogy aztán megremegjen a kezében a kard. Griffendél Godric állt cikornyás betüvel a pengén. A lány ámulva helyezte hüvelyébe a kardot.

- Ismerős az a kard... - jegyezte meg csendesen a Kheirón. - Mintha már láttam volna valahol.

- Ez Griffendél Godric kardja. - válaszolta Amarilla. - Évszázadokként csak néhányszor jelenik meg igazi griffendélesek szolgálatára.

- Óh, az öreg Godric. Ha jól emlékszem az apja maga Zeusz volt. - kezdett el mesélni a kentaur mosolyogva. - Még alig öt éves volt, amikor elvezetett egy tucatnyi félvért a táborba és ő maga védte meg őket. Zeusz becslése jeléül egy villámot adományozott neki és megengedte, hogy az emberek világában telepedjen le.

- Szóval egy unokatestvérem alapította a Roxfortot? - kérdezte Amy vigyorogva. - Király!

- Valójában mind félvérek voltak. Holoháti Hedvig példáúl Athéné gyermeke, az egyik legbölcsebb volt mind közül. - folyatta a mesélést minden hősök mestere. - Ajándéka azért mery eszével egyszer megmentette az Olümposzt, a szabad élet mellét az és diadémja lett. Athéné egyik legbecsesebb kincse. Hugrabug Helga édesanyja nem más mint Hesztia, a családi tűz istenője. Ő ajándékba mennyei bronz kelyhet kapott. Legutolsó pedig Mardekár Malazár. Ő Hádész gyermeke ajándékba apjától egy hasonló gyűrt kapott mint ami neked van. Csakhogy az a gyűrű életre keltette a holtakat is. Egy misszió után kapta amiben elvesztette kedvesét.

- Szívet facsaró történet, de azt hiszem mostmár ideje készülni. - hallgatatta el Seth Kheirónt. Amarilla hegyezte a fülét és hamar meg is hallotta a hangzavart, amit eddig valahogy nem hallott.

- Meg kell várnunk amíg Dumbledore patrónust küld. - állította meg Amarilla a már indulni készülő fiút. - Ki fogja vinni?

- Természetesen majd én. - bólintott Seth.

- Inkább lebegtetném. - húzta el a száját a lány.

- Senki nem tud varázslatot alkalmazni rajta. Elvégre ez egy isteni ereklye. - szólt rá Kheirón.