Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

15.Rész

Azt mondják a hatalmasok, hogy a titkok azért vannak, hogy az emberek rá jöjjenek.

Shadow kutyus ijedten pattant fel saját bejáratú ágyáról. A kürt szava hangzott. Kettőt fújtak. Ez volt a reggeli ébresztő. Amy még aludt. Shadow megrázta busa nagy fejét és leugrott az ágyról. Amarilla berendezte neki az egyik plusz ágyat.

Shadow nyújtózkodott egyet, majd felugrott gazdia ágyára.

***

- Vedd le a nyakláncodat, Amarilla. - parancsolta Kheirón.

- Ugyan miért tenném? - értetlenkedett a fekete hajú. Nem tetszett neki, hogy le kell vennie a láncot. Eddig egyszer sem tette meg, mióta megkapta.

Éppen az arénában vannak. Kheirón maga vállalta Amarilla kiképzését, de Artemisz is a közelben lófrált. Szinte le sem vette tekintetét a lányról. Az apja különös kérése, hogy fogadja az ővéi közé, nagyon érdekes volt. Zeusz a kozmosz ura, nem szokott ilyesfajta kérésekkel hozzá fordulni. Sőt egyetlen isten felé sem. De nem csak Poszeidon ellenezte ezt, hanem világ csodájára Athéné is. Hesztiáról és a többi női istennről - Héra tökéletessége kivételével -, nem is beszélve. Hát még a táborban dolgozókról. Dionüszosz meg is fenyegette Artemiszt. Rá nem jellemző módon. Úgy látszik, az öreg borszakértőt, megfűzte valamivel a Hínáragyú.

Kheirón fáradtan sóhajtott fel. Amarilla Ekko Darkness mesterien tudja kihozni a teremtményeket a sodrából s ez már a második hete, hogy itt van. Mindennel probálkoztak már. Mármint minden fegyverrel. De Amynak egyik se volt jó. Kheirón ma hajnalban felkereste Poszeidont egy Írisz üzeneten keresztűl, hogy megtudja mégis milyen fegyverrel probálkozzanak.

- Azért, gyermekem, mert az egy fegyver. - mondta Kheirón. - Az apád azért csináltatta neked hogy tudd megvédeni magad.

- Olyan mint Helen ceruzája? - csillant fel Ekko szeme. Kheirón összenézet az aréna falát támasztó Dionüszosszal, aki szökő években egyszer szokott az arénába lépni. A kis isten megforgatta a szemét.

- Vedd le a nyakadból a láncot, és a medálnál fogva fordgasd meg háromszor. - adta ki az utasítást Kheirón amikor tekintetét ismét Amarillára függesztette.

Amy további lehetetlen kérdés nélkül tette amit mondanak neki. Az arénában még a levegő is megfagyott. Mindenki az alig várta, hogy láthassa Amarilla fegyverét. Az ámulat pedig akkor volt a legnagyobb, amikor egy még a lánynál is magasabb fegyver került a kezébe. Az arany színű lándzsa mind két végén halálos fegyver. A két végén kisebb kardra emlékeztető fényes penge van. A nap sugara megcsillant rajta amikor Ekko ámuldozva megforgatta. A súly elosztása tökéletes volt. Mondhatni könnyű. Hiába volt még a lánynál is nagyobb.

Árnyék Zoé sétált melléjük. Hátán tegez és íj, ruhája fordított bőr nadrágból és ugyanazon anyagú pánt nélküli toppból állt. Ő volt Artemisz  úgy nevezett helyettese. Ha az istennőnek más dolga volt, Zoé volt az, aki helyette is mindenhol ott volt. Jelen helyzetben éppen ő figyelte meg Amyt.

- Megnézhetem? - kérdezte a halhatatlan. Amarillát kizökkentette a hang a gyönyörködésből. Ronda pillantással jutalmazta a mellette állót. De az rendíthetetlen arccal állta a tekintetét. A boszorkány felsóhajtott. Végülis a pálcája nála van.

Átnyújtotta a fegyvert. Ám ahogy a mennyei lándzs nem érintette Ekko bőrét egy fényes villanás kíséretében ismét medállá változott.

Zoé arcán egy pillantra mély megdöbbenés ült ki. De az is csak addig, amíg rá nem jött. Amarilla viszont úgy vigyorgott mint a tejbetök.