Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

8.Rész

Helllóóóóóóóó emberek! 

Tudom, tudom, azt ígértem, hogy csak éjfél után zárom le a szavazást, de már annyira ki akartam rakni a részt. Meg hát nagyon egyöntetüen szavaztatok az Amarillára, aliász Amyre, szóval úgy döntöttem világgá kürtölöm a hírt. Természetesen a többi részben is ki fogom javítani a neveket, de csak szépen sorjában  :)

Tehát üdvözöljétek köreinkben Amarilla Ekko Darkness-t! Egy jó hosszú résszel köszöntjük idehaza. 

Jó olvasást népööök! <3

Bogi

***

De hát az emberek testének töbletét hetven százalék víz teszi ki! - Akkor meg mi a csudának aranyvér?

Amarilla reggel kómásan ébredt Beth szólongatására. Barátnői ugyan hálóingben, de legalább ébren várták, hogy elbúcsúzhassanak szobatásuktól és hogy sok szerencsét kívánjanak neki. Mert mind érezték, hogy egy maroknyi szerencsénél azért jóval több kell a mai naphoz.

- Hány óra van? - kérdezte álmosan Amy és felült az ágyban. Olyan fáradt volt, mint ha nem is tizenkét órát aludt volna. Pedig az alvókája nem hazudtolta meg őt ezuttal sem. Félre húzta ágya függönyeit és még mielőtt barátnői válaszoltak volna kérdésérr, ijdten sikkantott egyet. Ugyanis Lily vekkere nem éppen a számára megfelelő időt mutatta.

A lányok jobban megréműltek, mint Amarilla maga. Ijedelme oka pedig nem más volt, mint hogy a komódján pihenő vekker óra fél nyolcat mutatott.

- Mi a baj? - szólalt meg először Lily.

- Már fél nyolc és nekem még el kell készülnöm! - mondta a lány rémülettől hajszálvékony hangon. A tegnapi izgulását mivel történetesen átaludta, a mai hullám sokkal erősebben csapott le rá. Ijedten kezdett el kotorászni a ládájában valami elviselhető öltözék után kutatva de nem talált csak mugli ruhákat. Még sem állíthat be mugli ruhába egy aranyvérű varázslócsaládhoz!

- Ezt nem hiszem el! - huppant le esetlenül a földre.

Eközben Maggie és Beth összenézett. Ugyanarra gondoltak. Csak éppen azt meccselték le, hogy ki áldozza be az ünnepi talárját. Mind a ketten egy fél fejjel alacsonyabbak voltak Amynál, de a méretűk meg kell hogy egyezzen.

- Hogy lehetek ilyen hülye, hogy nem veszek magamnak egy normális talárt? - gondolkodott Amarilla hangosan és tovább folytatta önostorozását. - Merlin verje meg! Hogy a...

Lily eközben elkezdte összegyűjteni barátnője széthajigált holmiait, és szépen összetürve tette vissza a ládába. Amy önsajnálatba torkolt önostorozását Maggie állította meg, ugyanis gyorsan kivette szekrényéből a saját homok színű dísztalárját, és Amarilla kezébe nyomta. Hiába, a szem párbajt ezuttal Beth nyerte. Na majd legközelebb...

- Vedd fel ezt! - mondta mosolyogva Maggie. Amy a lehellet finom anyagot a kezébe véve tágra nyílt szemekkel meredt Maggiere. - A Malfoyoknak nem kell tudnia honnan van ez a ruha.

- Maggie, én ezt nem fogadhatom el... - kezdte a lány de Beth nem engedte, hogy tovább folytassa.

- Ugyan már! - sürgette Beth. - Gyerünk probáld fel! A hajadat pedig ma én fonom be.

Az utóbbi mondat egy újabb szem-párbaj erdménye amiből ezuttal Maggie került ki győztesnek. De Beth nem annyira bánta a dolgot. Elvégre ha valamire azt akarod, hogy jól nézzen ki, akkor azt csináld meg te magad!