Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

12.rész

Pfúj! Ennek borzalnas íze van.

- Annyi szerencséjük van, hogy első évben nem buktathatom meg magukat. - mondta McGalagony komoran amikor kiosztotta a féléves átváltoztatástan bizonyítványukat. Ez utóbbi szavak Jamesre és Siriusra vonatkoztak. Amy és Lily kuncogott amikor McGalagony elhaladt mellettük. Remus megint hiányzott. Februárban már másodjára. Sirius, James, Peter és Amy úgy döntöttek, hogy a következő hónapban utána járnak a dolognak. James láthatatlannő tévő köpenyével követni fogják Remust. Addig viszont mindenkinek mindefélét összehordtak. Hogy Remusnak könnyebb legyen.

A csengő hangjával Amy és Lily összepakolt és megindult a Nagy Terembe ebédelni. Az ajtóban Luciussal futottak össze. A fiú egy Malfoyhoz való eleganciával vezette kedvesét. Amikor viszont meglátta kishúgát egy alig észrevehető intéssel az udvar felé biccentett. Amarilla vette az adást. Ezen a héten még nem beszélt Luciussal. Általában minden héten kerítenek időt a találkozásra. Legalább egyszer. De amikor Lucius vissza jött a szünetről, minden nap a Tiltott Rengeteg fái alatt találkoztak.

- Most megyek! - intett egyet Lilynek. - Majd SVK-n találkozunk Lil's!

Lily bólintott és immár egyedül folytatta útját a Griffendél asztalához.

Lucius nemsokra rá érte utól Amarillát, hogy a lány kilépett a tölgyfa ajtón.

- Hogy vagy? - kérdezte Amy és oldalvást felpillantott a szőkére. Lucius elhúzta a száját.

- Inkább arról mesélj, hogy veled mi van. - mondta a szőke. Amarilla elvigyorodott.

- Igazából semmi érdekes, de... - kezdte felvillanyozódva.

- De? - vonta fel finoman a szemöldökét a fiú. Amy széles vigyorral válaszolt.

- Mindenből kitűnő lettem. Sőt, McGalagonytól még dícséretett is kaptam. - újságolta vigyorogva az elsős. Lucius mosolyogva pillantott rá fogadott húgára.

- Ez neked nem akadály, Amarilla. - mondta Lucius. - Bár a diszlexiád miatt aggódtam egy kicsit.

- Narcissával minden rendben? - kérdezte hirtelen Ekko. Épp ebben a pillantban haladtak el Hagrid kunyhója mellett. Lucius csodálkozva nézett le húgicájára.

- Miért ézrem azt, hogy te tudsz valamit? - kérdezte Lucius megróvó pillantással ajándékozva a hugicát. Amarilla vigyorogva megvonta a vállát.

- Fingom sincs mire gondolsz! - mondta a fekete hajú gyerköc és letelepedett az egyik fa alá. Megpaskolta maga mellett a fűvet. Lucius szemforgatva leült majd halkan elkezdte összefoglalni a lánynak Durella Black hülyeségeit.

-...rózsaszín tulipánokat akar! El tudod ezt te képzelni? - kérdezte elborzadva a fiú. Ebben a pillanatban fejezte be a szófosást, Ekko pedig megforgatta a szemét.

- Nyugi, bátyus, én mint a tiszteletbeli tanúd - kezdte a kisleány. -, kiállók Durella Black elé, és megmondom, hogy Mardekár Malazár tiszteletére ezüstben és zöldben esküsztök.

Lucius pár pillanatig megkövülten meredt Amyre de utána olyan hangos hahotában tört ki, hogy még a könnye is kicsordúlt.

Ekko csodálkozva pislogott fogadott testvérére.

- Ezen most mi olyan vicces? - kérdezte meg pár pillanat elteltével Amy. Lucius nem felelt csak megovonta a vállát. Ezután kevésbé érdekes témákról folyt a szó, mint példáúl az esküvő és a tanév vége. Luciust a csengő hangja szakította félbe.