Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

7.Rész

,,Az ajánlatom a következő" plusz mínusz néhany rokon

- Dumbledore professzor! - szólította meg Elza a folyosó végén sétáló igazgatót. Dumbledore mosolyogva fordult a hang irányába ahol Elza rohant felé lélekszakadttában.

- Professzor úr nem tetszik tudni, hol van McGalagony professzor? - kérdezte a lány két lihegés között, amikor lefékezett igazgatója előtt. Már csak nem végig futotta az egész Roxfortot. A professzor elmosolyodott.

- Magam is épp McGalagony professzorhoz igyekszem. Velem tart Ms.Darkness? - kérdezte az igazgató. A lány szorgosan bólogatott. Így hát az igazgató és az újdonsült Griffendéles együtt rótta a folyosókat. Jobb hiján csendben. Elza számára feszült csedben. Egyáltalán nem értette, hogy miért épp neki írtak, azt meg még úgysem, hogy miért pont most. Hiszen az elmúlt tizenegy évben bármikor lehetett volna rá alkalmuk.

Amikor megérkeztek egy mívesen faragott ajtó elé, az átváltoztatás tan tanterem szomszédjában, Dumbledore bekopogott az ajtón. Elza szidta magát, hogy nem jutott eszébe itt keresni a házvezetőjét.

- Szabad. - mondta a bennt szorgosan író boszorkány. Éppen a jövő heti tanmenetett körmölte, amikor a Elza belépett nyomában Dumbledoreval. McGalagony először fel sem pillantott a jegyzeteiből, hanem egy mozdulattal hellyel kínálta a látogatókat.

- Miben lehetek a segítségé...gükre?! - kérdezte volna a boszorkány de megakadt a nyelve, ahogyan meglátta Elzát az igazgatót melett ülni bör kárpitozású karosszékekben.

- Ms.Darkness, és igazgató úr... Történt talán valami?

Nyílván mint mindíg Minerva McGalagony a legrosszabbat feltételezte a diáklányról. Azt hitte, hogy valami galibát okozott, s azért van vele az igazgató.

Mit kereshet itt? - gondolkodott az idős boszorka. - Talán, Albus elmondta volna neki...

- Ugyan, kedves Minerva már miért történt volna? - kérdezett vissza Dumbledore egy csintalan vigyorral megajándékozva kollégáját. - Jómagam ügye ráér, de úgy értettem, hogy Darkness kisasszony sürgős ügyben keresi.

- Valóban? - vonta fel a szemöldökét McGalagony. Egyre jobban izgatta hivatlan látogatóia ügye. - Miben lehetek a segítségére kisasszony? Talán Mr.Lestrenge megint kellemetlenkedett?

- Ez inkább magán jellegű professzor asszony... - húzta el a száját a lány, és kezében görcsösen szorongatta a nem régiben kapott levelet.

- Hát akkor mondja, Ms.Darkness! - szorgalmazta a tanár nő, de Elzának csak nem akaródzott kinyögni ami a szívét nyomja. Már nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy eljött házvezetőjéhez. - Ne hogy már harapófogóval kelljen magából kihúzni minden szót!

- Kérem olvassa el ezt a levelet! - nyújtotta végül át az ifjú boszorkány a kezében lévő pergamenteket. McGalagony összevonta szemöldékét, de elvette a lánytól a levelet. Egyből az aláírásra kapta a fejét. Száját pergament vékonyra csücsörítette, hogy ne látszódjon arcán a mély döbbenet. De Dumbledore észrevette. A levélben emez állt:

Kedves Elza Darkness kisasszony!

Amódból írok most önnek, kisasszony, hogy közöljem önnek szánt ajánlatomat. A fiam, Lucius Malfoy közölte velem, hogy ön nagyramenő családból származó fiatal aranyvérű boszorkány, aki egy sajnálatos tragédiából kifolyólag, mugli árvaházban nevelkedett, Londonban. Az ajánlatom a következő. A lányommá fogadnám az engedélyével, és megkap minden nemű támogatást tőlem és a család többi tagjától is. Medusa - a feleségem -, nagyon szeretett volna egy kislányt, de sajnos Lucius születése után meddő lett. Ezért gondoltam, hogy így örömet szerezek neki, már ha beleegyezel. Hogy ha elfogadja az ajánlatom akkor megkérném rá, hogy vegye fel a Malfoy nevet. Nem szándékozom megváltoztatni a teljes nevét, tiszteletben tartva ezzel ősei hagyatékát. Ha gondolkodásra van ideje, megértem, de én és Medusa, bárhogy is dönt biztosítjuk önt a maredéktalan támogatásunkról.