Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

23.rész

Óvatosan az istenekkel

- Szerinted mennyire fog megölni Kheirón, hogy elkések az órájáról? - kérdezte futva a fiatal lány Seth barátját.

- Nagyon. - lihegett utána a fiú. Szó ami szó, a férfi kezd kijönni egy kicsit a formájából. Amikor véglegesen elhagyta a tábort, több időt töltött íróasztal fölött görnyedve mint azt egy hérosznak kellene. A most alig győzi behozni önmagát.

###

- Magasabbra elemeld a karod Ekko! - parancsolt Kheirón a lányra. - Így igen! Most jó! Egyre jobban megy a célzás kislány.

- Pedig még mindig nem a kedvencem. - illesztett még egy nyilat az íjra Ekko, majd lassan kifújta a levegőt és lőtt.

- A fiú keze is benne van a koncentrációd fejlődésében? - kérdezte finom mosollyal az egyik fának dőlő Kheirón. A Tiltott Rengetegben voltak, hogy Amarilla gyakorloni tudjon és legyen ahol felhasználja fölös energiáit mert abból sajnos vagy nem sajnos, jó sok jut a héroszoknak.

- Ne most rontsd el azt a fikarcnyi kis lélekerőmet, Kheirón. - mordult oda a boszorkány s adózott annak hogy a kentaúr csak egy hónappal az összejövésük után hozta fel a témát.

A félvér nevetéssel válaszolt. Amarilla koncentrációja páratlan a héroszok között. Általában ez azért is van, mert biztos ami biztos alapon mindig magánál hord egy lezsugorított öt literes palack vizet. Ami miatt kishíján leszakad a zsebe, ha elfelejt rá egy könnyítő bűbájt szórni. De ha víz van a közelében semmi nem zökkentheti őt ki. Illetve használni is tudja. Olyan volt neki mint a nyaklánca vagy a karperecei. Védelmet biztosítottak egy olyan hérosz számára mint ő.

- Elég volt mára, hérosz! - állította meg végül Kheirón. - Menj mostmár készülődni. A holnapi nap, neked is rázós lesz.

- Ne is mondd, Kheirón. - forgatta meg a szemét a lány. - Már előre borsódzik a hátam a gondolattól, hogy mi lesz holnap.

- Ugye nem fogsz a kelleténél hamarabb közbe avatkozni? - kérdezte gyanakodva a tanító, mire Ekko ismételten megforgatta a szemét és bosszúsan felhorkkantott.

- Ő főzte most egye meg! - mordult oda a hérosz. - Nem fogom babusgatni ha volt olyan idióta, hogy bele dobja a nevét apám kelyhébe.

- Helyes. - biccentett a kentaur, de magában megfogadta, hogy oda fog figyelni a boszorkányra, nehogy meggondolatlanul cselekedjen. Mert bárhogyan is nézzük a fiatal varázsló volt a kis boszorkány Achilles pontja. Melynek legalább annyira örült Kheirón mint az istenek.

Azzal, hogy a varázsló bevallotta érzelmeit a boszorkánynak, csak közelebb hozta azt a napot, amit már éonokkal ezelőtt megjósoltak. Amarilla mit sem sejtve, szerelmesen indult vissza a kastélyba, hogy egy gyors csók után, valóban nyugovóra térjen.

###

Másnap reggel Ekko arra kelt hogy apja szólongatja. Abban sem volt teljesen biztos, hogy valóban ébren van és nem álmodik.

- Hercegnőm! Ébredj! - mondta a fater.

A lány szeme egyből kipattant, s fel is ült az ágyában, hogy a hirtelen mozgástól aztán jól megszédüljön. A fejét fogva próbálta meg kivenni apja alakját.