Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

Különkiadás - BOLDOG SZÜLINAPOT POSZEIDON PAPA!

Hiii! Mivel 9-én volna az óceánok világnapja ezért úgy gondoltam, megörvendeztetlek titeket egy különkiadással, ami majd éonok múlva fog megtörténni az óceán mélyén.

Szereplők:
- Poszeidon papa
- Amarilla Istennő
- Triton őharciassága
- Amphitrité ődíszítőtudománya
- Lord Zeusz
- Héra a kozmosz nagyra becsült úrnője
- Hádész a jó pofi
- Az istenek óvjanak Pollytól
- plusz miniusz az összes isten aki komálja Poszeidon papát. Ja, meg Athéné.

Helyszín: Atlantisz

***

Megint egy érdekes napra virtadunk az óceán mélyén. Mivel a múlthéten egy félre sikerült bájital miatt - igen, Amarilla tud bájitalt készíteni a víz alatt -, felrobbantotta saját szobáját, ezért most egy vendég szobába költözött.

Amy kikászálódott az ágyból, a korán kelés még mindig nem a haverja. De ahogy eszébe jutott, hogy milyen nap van ma, nyomban kipattant a szeme. Ma van az apja születésnapja. Ujuj!

Úgy látszik már egy hableány járt a szobájában mert az ágya melletti székre egy új ruha volt kikészítve. Az istennőnk nem volt túlzottan ruhás fajta, de az apja kedvéért most magára erőlti a tengerkék habos babos anyagot. Nyílvánvalóan egy nadrágot is felelvett alá. Az óceán mélyé nem jó dolog ha az emebren nincs nadrág egy ruhához. Miután Amy felöltözött és szépítkezett egy sort pálca inétsre, fejére rakta kagylókból készült babérkoszorúját és megindult apja keresére.

A palota épp nem volt víz alatt. Vagyis hogy Poszeidon lánya segítségével kiparancsolta belőle a vízet. Az Olimposzi vendégek tiszteletére, akik nem akartal, hogy úgy mondjam nedvesek lenni.

Amarilla először bátyjába futott bele. Triton két lábon járó szerencsétlenség volt. Uszonya híjján nagyon nehezen tudott megbarátkozni a lábaival. Amarilla megállt és nem győzte nevetés nélkül figyelni bátyját.

Amikor a férfi észrvette a csilingelő nevetés tulajdonosát mérgesen mordult fel.

- Inkább gyere ide és segíts tanulni ezekkel az izékkel! - morgott Triton.

Amarilla így mit volt mit tennie belekarolt a bátyjába és úgy segített eljutni neki a trón teremíg, ahol már folytak a születésnapi bál előkészületei. Az óceánok királynője éppen parancsokat osztogatott néhány emberré tett sellőnek és óceáni nimfának.

- Amarilla kedvesem! - lelkendezett Amphitrité amikor meglátta Amyt. Valahogyan Amarillát sokkal jobban bírja mint Poszeidon félisten kölykeit. Lehet, hogy csak azért mert Ekko lány és általában a családi vitákban is Amphitrité mellett szokott állni. Nem azért, mert Poszeidon alapjáraton hülye, csak van ez a szöveg, hogy: mi nők tartsunk össze!

- Gyere reggeliz meg, utána majd menjetek Tritónnal a vendégeket fogadni. Úgy látom a fiam nem áll éppen a helyzet magaslatán. - jegyezte meg a végére csipkelődve. Ő maga is lábakat kapot Poszeidontól, de ő már éonok óta inkább él lábon mint uszonnyal.

- Kösz, anya. - morogta az orra alatt Triton. - Én is szeretlek.

Amarilla asztalhoz kísérte Tritont. Ám amikor elhaladt mostoha anyja melett mosolyogva a fülébe súgta.