Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

2.Rész

Én Boszorkány?! Na de kérem...!

A mai napon tizenegy éve annak, hogy Albus Dumbledore és Minerva McGalagony London legbiztonságosabb árvaházában járt egy kis fekete csomaggal. És azt hiszem, kedves olvasó, hogy ma van a napja annak, hogy újra elátogassanak oda.

- Amarilla. AMARILLAAA! - hallatszott egy ingerült hang. - Már megint mit csináltál te átkozott kölyök?! Gyere csak elő!

Főhősünk ugyanis a gardróban gubbasztott, és igykezett jól összehúzni magát, nehogy megtalálja Szörnyella ahogy ő nevezi - egyébként meg Mrs.Golert -, egy nevelőnő.

- Hagya csak Mrs.Golert. Ugyse találja meg Amarillát, ha ugyan ő nem akarja,hogy megtalálják! - szólt egy békítő hang. Amy máris felélegezhetett, ugyanis ennek a hangnak a tulajdonosa Helen volt, aki az intézet igazgatónője. És Ekko igen jó viszonyt ápolt az igazgatónővel.

- De azért ez márcsak mégicsak hallatlan asszonyom! - panaszolta a nő, és esdeklő pillantást vette Helenre.

- Mit csinált már megint? - kérdezte szórakozottan Helen.

Mrs.Golert-nek csak hápogni maradt ideje, mert megszólalt a csengő. Ugyanúgy szólt mint akkor éjjel és ezt Helen is megérezte.

- Kérem kérdezze meg Annét, hogy mikor lesz kész az ebéd! - fordult a nőhöz majd sietve elindult az ajtó felé. Ceruzáját a kezében szorongatta.

Amarilla résnyire nyitotta ki a gardróbb ajtaját amivel pont a bejárati ajtóhoz látott.

Helen kitárta az ajtót és megkönybűlten sóhajtott egyett.

Az ajtó tulóldalán egy igen különös ruhába, vagy inkább fogalmazzunk úgy hogy talárba öltözött idgen ácsingózott. Hosszú szakálát és haját nadrágjába köthetné, míg átható kék tekintetét félhold alakú szemüveg takarja.

- Csak estére vártam - engedte be az idgenet Helen.

- A sorss soha sem ismétli meg önmagát! - mondta a szakálas - Ezt talán kegyed tudja a legjobban!

Helen barátságosan elmosolyodott és zsebébe sűlyesztette a ceruzát.

- Erre parancsoljon! - intett kezével a fogadószoba felé Helen.

Amy már a fejét is kidugta, hogy jobban lásson, de megfeletkezett az őt kereső Mrs.Golert-ről, aki az elébb lépet ki a konyhábol.

- Végre meg vagy istentelen kölyke! - ragadta meg a lányt a hajánál fogva. Amarilla, megprobálta odacsukni a nő kezét, hátha akkor majd elereszti hosszú éjfeketete haját.De nem igazán akaródzott.

- Megtenné, hogy elengedi. Szükségem van rá! - mondta Helen moslyogva,palástolt inegerültséggek. Mrs. Golert, ha keletlenül is de elengedte Ekko haját, és sértődötten eltünt az egyik ajtó mögött. Amy kimászott,és kibontotta a haját.

- Megtennéd, hogy egy picit figyelsz rám? - kérdezte Helen a hiperaktív lányt, aki már fel is kötötte a haját egy elegáns konytba.

- Parancsoljon! - hajtotta meg a fejét, mint a rég múlt időkben egy szolga. Helen megforgatta a szemét.

- Na gyere! - ragadta meg a kezét és maga után vonszolva bevitte a fogadószobába.