Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

21.Rész

Bajnokok és örzőik

Amarilla még aznap esti őrsége előtt, elhatározta, hogy beszél Siriussal. Négyszemközt.

Lilyt kérte segítségül, hogy kösse le Peter és James figyelmét amíg ő Siriussal beszél. A vörös hajú barátnő morcosan, de beszélgetést kezdeményezett a fiúkkal. Aminek előre láthatóan az lett a vége hogy a vörös hajú boszorkány füstölgő fejjel elviharzott.

- Hé Sirius! - intett oda Amy. - Beszélhetnénk?

A kótyagos fiú, aki szintén alig aludt az éjjel lassan felállt és barátnőjéhez sétált a másik asztalhoz még azelőtt, hogy a fentebbi esemény bekövetkezett.

- Mi a helyzet drága szépséges tanítónk? - kérdezte vigyorogva a fiú.

- Szívességet teszek, szóval ha lehet ne egyél meg. - mondta a lány komolyan, aminek hatására a fiú is elkomorodott.

- Ha Regulus küldött, akkor inkább el se mondd. - mondta fagyosan. Ekko még sosem hallotta így beszélni a fiúval. Mielőtt a fiú otthagyta volna a lányt Amarilla megállította.

- Mi lenne ha veled mennék? - érdeklődött Ekko, de komolyan meg sem gondolta amit mondd. - Akkor elmennél? Egész végig ott lennék veled. Nem kell ott maradnunk csak arra az egy napra. Utána mehetnénk a Foltozott Üstbe.

Sirius megfordult és elgondolkozott. Ha Amarilla is vele lenne, akkor esetleg elmehetne. Akkor talán az anyja sem merné megátkozni. Vagy bármilyen kétes jelzővel illetni, aminek úgy is az lesz a vége, hogy cruciatus átokkal kínozza az egyik szobában.

- Miért jönnél velem?

- Mert a barátom vagy és ugyan úgy megérdemeled a támogatásomat mint Remus vagy bárki más. - mondta a lány szikla szilárd elhatározással. - Nem akarlak befolyásolni téged, de tudom, hogyha most nem mész el azt nagyon sokáig bánni fogod. Tudom, hogy szereted a nagybátyád. Talán ő az egyetlen a családban...

Utolsó mondatát nagyon halkan mondta ki, de biztos volt benne hogy a fiú meghallotta. Ugyanis helyeslést látott a fiú szemében megvillani.

- Tegyük fel, hogy belemegyek...

De ahogyan a fiú pozítív válaszát Amarilla meghallotta, már egyből fordult is széles vigyorral a klubbhlység kijárata felé.

- Megyek feliratom magunkat a hazemenők listájára! - kiáltott hátra a válla felett miközben kifutott a klubbhelységből.

###

- Muszáj elmennem azon a héten. - erősködött Amarilla Kheirónnak. Amarilla a Nagy Teremben találta meg tábori tanítóját és unokatestvérét. - Egy barátomnak szüksége van rám.

- Itt pedig egy ősi mágikus tárgynak, amit bárki bármikor elrabolhat. - mondta a kentaur már egy kicsit erőteljesebb hangon mint ahogyan ezelőtt beszélt. Kicsit sem örülne annak ha Amarilla elhagyná az iskolát, egy ilyen apró cseprő dolog miatt.

- Ugyan már Kheirón! - forgatta meg a szemét a boszorkány. - Egy hétig kibírjátok nélkülem! Nem vagyok én isten, hogy ennyire hiányoljatok.

Kheirón tekintete fúrcsán villant. Végül Seth törte meg a csendet. Hangja elkeseredettenek és értetlenek hallatszott.

- Nem értelek, Ekko... - mondta a fiú és a térdén könyökölve előre hajolt. - Én a testvéred vagyok. Mi vagyunk a családod. Ő hol olyan fontos mint mi?

Amarilla sokáig nem válaszolt. Egy hosszú pillanatra lehunyta a szemét és mély levegőt vett.

- Ők ott voltak nekem amikor még titeket nem ismertelek. - mondta végül a lány csendesen. - Ők az a családom akikre mindig vágytam. Semmi közük ehhez az egészhez és így a legjobb.