Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

5. Rész

Mindenütt párna

Hány okos gógyi, pislog rám értettlen!
Ne félj pajtás csak kostolgatlak, meg nem eszlek kis hitetlen!
Kérkedhetnék milyen jó a csendes 'oxika...
Csak az a baj, hogy Süveg vagyok, s egyre menő lényegem nem pontosan egyszer egy...
Te kis komám figyelj rám, mondok valami szépet!
Mert, hogy mesélnem kell s nem akármit, hanem mágiát és lehetetlent!
Mondják, hogy Hekaté adta nekünk a mágiát,
S hogy emiatt szívük érte dobogjon hálát!
De mondok jobbat, egyszer volt, s hol nem...
Volt egyszer négy barát, kiknél a testvérség is fennt állt.
Egyikük szépséges és barátságos: jámbor! Ez is világos - Hugrabug Helga!
Lovagitornák bajnoka s bátrak barátja maga Griffendél Godrik!
Mondják, hogy a bölcsesség istennője Pallasz Athéné, én meg hogy földi megtestesítője volt Holloháti Hedvig!
De volt még egy...
Egy aki miatt a három testvér szíve megrepedt.
Ravaszság király elhagyta e falakat, de nevét itt hagyta nektek - Mardekár Malazár!
Erről szólt volna történetem remélem már mindenki szeme kopog,
Ha nem, akkor még most bekopogok!

A Nagy Teremben hangos tapsvihar hangzott fel. A Teszlek Süveg vigyorogva hajolt meg mind a négy asztal felé. Elza ámulva figyelte ahogy a Süveg megszólalt, soha életében nem látott még beszélő kalapot. De ezt is leírta annak, hogy két nappal ezelőtt tudta meg, hogy boszrokány. Megígérte megának, hogy ő lesz a legokosabb boszorkány e falak között, és ezért mindent meg fog tenni.

Időközben elkezdödött a beosztási ceremónia és Elza csak most vette észre, hogy Sirius fején van a süveg. Feszülten szugerálta a fiún lévő Süveget, hogy az nehogy a Mardekárba ossza be. Ott biztos nem élné túl. Köszönhetően drága unokatestvérének.

- GRIFFENDÉL! - kiáltotta a Süveg harsány hangon. Sirius arca felderült és Elza is lelkendezve tapsolta meg barátját. Amikor elment mellettük lepacsiztak.

- Bones, Susane! - szólt ismét  McGalagony és egy kis barna göndörhajú leányka sietett a három lábú szék felé. Felült és McGalagony a fejére húzta a Süveget. Nem kellet annyit várni mint Siriusnál a Süveg ahogyan egy kicsit megpihent, harsány hangon hírdette:

- HUGRABUG!

- Evans, Lily. 

- GRIFFENDÉL!

- Darkness, Elza. - szólt ismét McGalagony, mire Elza megmerevedett. James biztató toszítása kellet ahhoz, hogy remegve meginduljon a három lábú szék felé. Fejében csak úgy kavarogtak a gondolatok mint egy tornádó. Attól félt, hogy őt nem fogják beosztani semmilyen házba. Hogy az egész csal egy vicc volt és hogy az egész iskola rajta fog nevetni. De ez... nem történt meg.

Amikor McGalagony Elza fejére emelete a Süveget, Elza összeszorította ujjait és szurkolt, hogy a Griffendélbe kerüljön, ahogyan Sirius.

- Szóval a Griffendélbe mi? - szólalt meg egy mély dörmögő hang a fejében, mire Elza ijedten rázkódott  meg. - Én vagyok a Teszlek Süveg és látom mi van a fejedben...

Az jó, mert én nem... - gondolta Elza és megforgatta a szemét.

-  Ne szentelenkedj kis isteni gyermek, mert megjáord, de ezt is tudod. Az elméd tiszta és sok minden fér még bele. A szíved vezet, és erőt add neked. De ha döntened kell a szíved és nem az eszed vezet. Azt hiszem erről épp ma tanultál egy leckét, úgy Elza Darkness? No, de nem azért vagyok itt, hogy csak a számat jártassam, megmondom neked hova tartozol. A Mardekárba tettelek volna, ha ma nem mentetted volna meg ma Remus Lupin életét. De így, házad legyen hát... GRIFFENDÉL!