Isteni Boszorkány (Percy Jackson/Harry Potter Fanfiction)

22.Rész

Kirándulás az ezer éves tradíciókba

Amarilla másnap reggel csomagolással indította a napot, hogy mindenképp elérje a tíz órakor induló Roxfort Expresszt. Félt egy kicsikét a be nem tervezett kirándulástól. Miután elköszönt szobatársaitól hátitáskája és Shadow társaságában elindult, hogy a klubhelyiségben össze szedje legjobb barátját.

###

London forgatagában szlalomozva Amy egy egyszerű tengerzöld ruhában, ami a varázslók társaságában sem kirivó szlalomozott a kissé feszült Sirius után. A tervük az volt, hogy a ma estét a találkozó után a Foltotott Üstben töltik, hogy aztán majd utána hipogriffekkel menjenek vissza a Roxfortba.

Amarilla is feszült volt. Sosem tervezett találkozni a Black családdal akik állandóan tönkre teszik legjobb barátja életét most mégis arra készül hogy velük töltse a napot. Egy napot a szabad idejéből.

A vonat út jobbára csendben telt, s most az a fél óra gyalogtúra is, amit a pályaudvartól Sirius szüleinek a házáig tettek meg.

- Nyugalom. - tette a lány a fiú vállára a kezét amikor megálltak egy ház előtt, s a lány már tudta Sirius ökölbe szorított kezéből hogy bizony megérkeztek.

- Túl leszünk rajta aztán jól berúgunk a Foltozott Üstben. - nyugtatta a lány. Sirius nem válaszolt de látszott az arcán hogy hatottak rá barátnője szavai. Ahogy felléptek a lépcsőn az ajtó már nyílt is, és egy középkorú nő állt mögötte. Arc csontjai élesek voltak, haja szigorú kontyban nyugodott a fején, ajkait hasonlóan préselte össze mint McGalagony.

- Fiam. - köszönt a nő fagyosan. - Ideje volt hogy ide érj. Ki az ifijú hölgy?

- Már meséltem róla anyám, Amarilla Darkness. - válaszolt a fiú legalább olyan hangot megütve mint szülő anyja. - Ő vett rá, hogy eljöjjek. Légy neki hálás.

- Óh, a boszorkány aki pár hónapig Malfoy volt. - a boszorkány negédes mosolyra húzta az ajkait. - Walburga Black vagyok, Sirius édesanyja. A fiam valóban sokat mesélt màr rólad. De eddig sosem láttalak a pályaudvaron.

- Amarilla vagyok asszonyom! - fogadta el a kéznyújtást a hérosz. - Én is sokat hallottam már önről. Ami a pályaudvart illeti, minden nyáron Amerikába megyek továbbképző táborba.

- Oh, csakugyan? - lepődött meg az asszony. Ez volt az első érzelem amit Amy az arcán látott és valódi is volt.

- Amarilla velünk lehet a családi ebéden anyám? - állította le az anyját Sirius rögvest ahogyan beléptek.

- Mivel ő csak egy barátod így...

- Úgy érzem félre értettél. Amarilla a barátnőm! - jelentette ki Sirius mindenféle ellenkezést nem tűrő hangon.

Amarilla meglepetten pislogott a fiúra amikor amaz össze kulcsolta a kezüket és bementek a konyhába.

- Vagy úgy... - mormogta az asszonyság. - Akkor fáradjatok be.

###

- ... mivel itt mindenki egy kibaszott senkiházi így úgy döntöttem, hogy minden vagyonomat a házammal és egyéb ingóságaimmal együtt az egyetlen épelméjűre hagyom. Sirius, fiam, ha meghalok, mindenem téged illet. - zárta le a témát Mr.Black és fel is állt az asztaltól mindenki felháborodására fittyet hányva.