Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Az este ismét rémálmok gyötörtek. Újra és újra megjelent előttem a vörös szemű démon alakja, aki a hold vakító fényénél vicsorogva üldözőbe vesz. Én pedig csak rohanok... rohanok és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hirtelen felébredtem. Ránéztem az éjjeliszekrényem órájára. Alig múlt hajnali egy óra. Ittam egy korty vizet a mellettem lévő pohárból, majd mély levegőt vettem. Megpróbáltam visszafeküdni, de éreztem, hogy a bal kezem görcsösen szorítja az ágyam matracát. Amikor lassan feleszméltem a rémálmomból, elengedtem a lepedővel borított matracot, és a jobb felemre fordultam szemben az ablakkal. Még a sötétítő függönyön is átvilágított a hold erős fénye: majdnem telihold volt. Már nem kellett sok ahhoz, hogy a hold felvegye teljes, végleges formáját. Nem tudom, miért gondolkodtam el ezen a természeti jelenségen.
Lehet, hogy a rémálmom miatt?
Erősen magamhoz szorítottam a takarómat, és megpróbáltam elűzni a vöröslő, démoni szempárt lelki szemeim elől. Nem sok sikerrel. Ismét kinyitottam a szemem, és azon kaptam magam, hogy a paplan helyett körmeim újra a matracba mélyednek. Felültem az ágyon, és ugyanezzel a lendülettel felemeltem a kezemet is. Az a látvány, ami ezután fogadott, teljesen letaglózott. A matracon lévő lepedő a baloldalon teljesen fel volt szabva, épp az ujjaimnak megfelelő helyen. Ezután a jobb oldalamra néztem, ahol szintúgy körömmel felszabott csíkok éktelenkedtek. Éreztem, hogy a szívverésem felgyorsul, és levegőért kapkodom. Gyorsan felkeltem az ágyamból, és az ablakhoz siettem.
Egyetlen mozdulattal áthajoltam a párkány fölött, és mélyet szippantottam a kicsit még csípős levegőből. A kis városban most kivételesen csend honolt, még a tücskök éjszakai zenéjét is meg lehetett hallani. Azonban ez a nyugodtnak tűnő pillanat nem tartott sokáig: a szobám feletti tetőtéren halk neszezésre lettem figyelmes.
Valaki mászkál a házunk tetején!
Tisztán hallottam, amint annak a valakinek vagy valaminek a talpa óvatos léptekkel kikerül egy-egy tetőcserepet. A szokásosnál jobban kihajoltam az ablakon, hátha meglátok valamit, majd felültem a párkányra, és egy pillanatra megtorpantam. Csak nehogy valaki észrevegyen, mert akkor biztosan azt fogja hinni, hogy ki akarok ugrani, hogy öngyilkos legyek. De szerencsére egy lélek sem járt az utcákon, így felálltam a párkányra, és magam sem tudom hogyan, de felhúztam magam a tetőre. Kellett hozzá egy perc, amíg ráeszméltem, hogy tényleg fent vagyok a házunk tetején. Egy szál hálóingben. Lassan kezdtem már úgy érezni magam, mint egy alvajáró vagy holdkóros.
A hold még mindig vakító fénnyel ragyogott felettem. Körbenéztem. A tetőn aligha volt valaki rajtam kívül. Remek! Akkor ezek szerint megint hallucináltam, pedig ma igenis bevettem a gyógyszerem.
Aztán hirtelen egy halk reccsenés ütötte meg a fülem, ami a másik oldalról jött. A zaj irányába fordultam. A cserepeken óvatosan lépkedve - jobban mondva inkább csúszkálva, mivel mezítláb voltam - átsasszéztam a házunk udvarhoz közeli felére. Egy-két hatalmas pislogás közepette jöttem csak rá, hogy mégsem képzelődtem. Egy kevésbé sem cingár alak rohant a közelben lévő kis park felé, hogy aztán eltűnjön az azt követő erdő sötétjében. Pár másodpercig még hezitáltam, hogy utána siessek-e? Az eszem száz százalékosan amellett érvelt, hogy túl veszélyes lenne. Mi van akkor, ha egy betörő az? El is rabolhatna. Viszont az ösztöneim - amikre legtöbbször hallgatni is szoktam - mindennél jobban vágytak egy kis kalandra. Ebben a pillanatban még az sem érdekelt, hogy hálóruhában és mezítláb voltam. Óvatosan lemásztam az ereszcsatorna segítségével, és éjszakai látogatóm nyomába eredtem. Még hátra sem néztem. Futottam egészen az erdő széléig, ám mielőtt beléptem volna a sötétbe borult rengetegbe, egy pillanatra megtorpantam. Ez épp elég volt arra, hogy összeszedjek egy kis bátorságot ahhoz, hogy belevessem magam egy éjszakai kirándulásba.
