Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Sarah temetése gyönyörűen el volt rendezve. Minden annyira hófehér volt, mint egy esküvői szertartáson. Zoe a vállamra borulva zokogott egész végig, könnyeivel teljesen eláztatva sötétkék blézerem ujját. Magam sem értem miért, de a düh és a nyugtalanság, ami eddig felemésztett, semmivé foszlott.
Lassan elindulva a temető kijárata felé, még egyszer, utoljára elköszöntem szeretett barátnőnktől. Édes istenem! Annyi mindent köszönhetek neki. Mély levegőt vettem, hogy visszatartsam kibuggyanni készülő könnyeimet. Ez így nem igazságos! És miért vagyok ennyire nyugodt? Tombolnom kellene, és kikiabálnom az egész világnak, miféle szörnyű teremtmények járják a földet. Köztük én is.
Lehajtott fejjel ballagtam Zoe mellett; és mintha az időjárás is megérezte volna komor hangulatomat, hatalmas esőcseppek koppanásától lett hangos a természet, amik egyre gyorsabb ütemet kezdtek el diktálni. Rohantunk, ahogy csak a lábunk bírta, nehogy elázzunk. Pár méternél messzebb azonban nem jutottam, mert menet közben valaki megragadta a felkaromat, és egy dús lombkoronájú fa alá húzott, ahol szinte már alig esett az eső. Fejemet ide-oda forgatva Zoét kerestem, de már sehol sem találtam. Fájdalmas szorítást éreztem a mellkasomban. Ugye nem?
- Biztonságban van - szólalt meg az ismeretlen ismerős. A lelógó fa ágai közül egy fiatal fiú tűnt elő, alighanem sárgán világító szemekkel. Biztos csak hallucinálok...
- Ryan? - pislogtam, ahogy egy esőcsepp az arcomra csöppent.
- Molly, beszélnünk kell! - kapkodott levegő után.
- Mi a baj? - léptem közelebb hozzá, mire ő hátrálni kezdett. - Ryan? - ejtettem ki lassan a nevét.
- Én... én... - kezdte dadogva. - Tényleg... tényleg... ott... és akkor.... Tényleg meghaltam. Azt mondták, te tetted ezt velem.
- Mit mondtak és kik? - értetlenkedtem. Fogalmam sem volt, miről beszél. Aztán hirtelen beugrott Derek, amikor a teliholdat, és ezzel együtt Ryant is szóba hozta.
- Ryan, ebből elég lesz mára! - húzta el a kabátjánál fogva valaki. Felismertem a hangot és az illatot.
- Derek? Te vagy az? - húzódtam közelebb a hatalmas fa törzséhez, majd homlokomat nekitámasztottam.
- Este érted megyek - hallottam meg elhalkuló válaszát.
***
Már lement a nap, amikor a szeretett munkahelyem küszöbén megtorpanva kíváncsi tekintetekkel találtam szembe magam. Sarah-ért - léptem beljebb, összeszorított ajkakkal. Zoe már messziről hatalmas mosollyal köszöntött, de a szemében még mindig szomorúság tükröződött.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
A bisztró összes asztala hatalmas, fehér gyertyáktól díszelgett, amik bevilágították az egész teret. A háttérben halk, lassú, mélabús zene szólt. Szívem összeszorult az emberek szomorúsága láttán. Hirtelen úgy éreztem, hogy az egész világ összedől körülöttem.
