Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)

22. fejezet - Új család

Drágaságaim!

Meghoztam az új fejezetet, mert a hétvégén biztos nem lesz rá időm. Jó olvasást Nektek! Minden vélemény számít. ;) Puszillak Benneteket! :*

-------------------------------------------------------

*Derek szemszöge*

Hirtelen beállt az a bizonyos kínos csend. Ezek szerint nem tudta, vagy nem érezte meg Mollyn, hogy ő már képes erre. Molly kérdőn rám nézett, mire én megráztam a fejem.

Ne áruld el neki! - sugalltam a tekintetemmel.

- Látom rajtatok, hogy valamit titkoltok előlünk. Ki vele, mi az? - nézett ránk felvont szemöldökkel a hollófekete hajú férfi, majd még jobban kihúzta magát, sugallva, hogy nem éri meg játszadozni vele.

Megszorítottam Molly kezét, amit egészen eddig a pillanatig nem engedtem el. Kezdtem veszélyeztetve érezni magam. Karmaimat kiélezve gyermekem anyja elé álltam. Richard gúnyosan felhorkantott.

- Derek Hale! Ugye nem gondolod azt, hogy legyőzhetsz? - Szemei rikító kék színben pompáztak. Ezek szerint akkor ő nem volt alfa. Ez a gondolat egy csöppet megmosolyogtatott. - Talán szórakoztatónak gondolod a kérdésem? - Szúrós tekintetét rám szegezte.

- Egyáltalán nem. - Majd fejemet kissé felszegtem. Próbáltam nem félelmet sugározni a férfi felé. Tapasztalatok terén egyértelműen ő vezetett.

- Elég a hősködésből, Derek! - Meglepetésünkre Adam jelent meg a bejárati ajtó küszöbén. - Richard. - Illően a férfi felé bólintott. - Emily. - A nőt pedig kézen csókolta.

Vajon miért nem csodálkoztam azon, hogy ismeri őket?

*Molly szemszöge*

Úgy éreztem, ehhez még sok idő kell, amíg rendeződnek a fejemben a dolgok. Csak úgy pislogtam, ahogy Adam ezer éves ismerősökhöz hasonlóan cseverészik az állítólagos nagyapámmal.

- Hahó, hugi! - lengette karját előttem Adam. Ezek szerint, akkor sikerült megint elbambulnom.

- Mindent el kell mondanod! - rántottam meg felkarjánál fogva, és a kijárat felé kezdtem húzni. - Indulunk az erdőbe. Most! - Nem voltam rá dühös, de tudni akartam a családunk eredetét, és megismerni a jelenlévőket.

- Mi lenne, ha együtt mennénk el egy közös sétára? - szólalt meg angyali hangján Emily. A nevét sikerült megjegyeznem, amikor Adam kezet csókolva köszönt neki.

- Azt már nem! - morgott Derek.

- Ígérem, nem esik bántódása! Neki sem - nyugtatta bársonyos hangján a nő, végül kezeit farkasom vállaira helyezte. Elé állt, elmosolyogta magát, majd azzal a lágy lendülettel magához ölelte. Derek testtartása egész végig merev volt. Aztán jött egy kedves gesztus Emilytől, ami meglágyította őt. Tenyerével párszor végigsimított Derek hátán. - Tudom, hogy hiányzik - suttogta a fülébe teljes együttérzéssel. - És nem csak ő, hanem az egész családod is.

Derek alig hallhatóan kiengedte a benne rekedt levegőt, és ezzel együtt az idáig benne tomboló feszültséget is, ami a nemrég érkezett idegenek felé irányult. Emily ugyanolyan higgadtan eltávolodott tőle, arcát végigsimította, majd így szólt:

- Molly által új családra leltetek. - Szavait mindenki felé intézte. Hangjából empátia sugárzott, ugyanakkor teljesen magabiztos volt mindabban, amit egyenesen velünk akar megosztani. - Richard és én azért jöttünk, hogy védelmet biztosítsunk a veszélyesebb egyedeink támadásai ellen. - Majd kezét lágyan párja vállára tette, átadva ezáltal neki a szót.