Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)

24. fejezet - Dr. Bischop

Kedves Olvasóim!

Végre újra itt! :) Eljött az új fejezet publikálásának az ideje.. *ha-ha-ha*

Ez kicsit olyan, nem is tudom, hogy mondjam..  kis "semmilyen" rész lett, de remélem azért szívesen olvassátok majd.

Köszönöm az eddigi visszajelzéseket, és köszöntöm az új olvasókat is! :) Mindenkinek jó hétvégét kívánok!

Puszillak Benneteket! :*

------------------------------------------------------

*Molly szemszöge*

Délután áthívtam Zoét, hogy segítsen a tanulásban és felkészülni az utolsó vizsgáinkra. Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az év. Végzősök lettünk! Ha minden jól megy, pénteken átvehetjük a bizonyítványainkat.

- Szóval – csukta be az irodalom könyvet Zoe. - Dr. Duncan Bishop – támaszkodott alkarra az ágyam tetején. - Druida?

- És nőgyógyász – tettem hozzá szemforgatva.

- Szerinted fent lehet facebookon? - kapta elő a telefonját, és már pötyögte is be a keresőbe a nevét.

- Zoe... te most komolyan kutakodsz? Már megint? - nevettem fel.

- Most miért? - nézett rám kacsintva. - Ha tudnád, mennyi mindent meg lehet onnét tudni. – Majd hirtelen elhallgatott. - O-ó! Azt hiszem találtam is valamit! Idenézz! – tolta egyenesen a látókörömbe a telefonját, majdhogynem kinyomva vele a szememet. - Nem is rossz, ugye? Figyelj, ha nem engeded meg neki, hogy benned turkáljon, hozzám nyugodtan küldheted.

- Fuj, Zoe! - löktem nevetve oldalba.

- Na, és mikor jön? Szívesen fogom a kezedet közben.

- Ha-ha, nagyon vicces valaki – toltam ki a nyelvemet, mire egyszerre kacagtunk fel. Hirtelen valaki kopogott a szobaajtómon. - Szabad!

- Hallom, jól megy a tanulás. - Derek lépett be az ajtón. Imádtam, amikor azt a fekete pólót viselte.

- Szia, Derek! - integetett kacéran Zoe az ágyunkból. - Remélem, nem a te helyedet foglaltam el – kacsintott felé minden szívbaj nélkül.

- Ami azt illeti... – löktem ismét oldalba barátosnémat nevetve.

- Kértek valamit inni? - udvariaskodott Derek egy hamiskás mosollyal az arcán.

- Hmm, nem is tudom. Talán egy rozé jól esne. Kicsit felpörgetné a lefáradt agyamat – ásított egyet Zoe. Derek felvont szemöldökkel nézett felém.

- Én nem ihatok – mondtam mosolyogva széttárt karokkal.

- A vérfarkasok nem tudnak berúgni. A gyors regeneráció az oka. Ezt tudtad, ugye? - Derek szája félmosolyra húzódott.

- Akkor sem kérek, köszönöm! - suttogtam. Attól még hogy rám nem hat az alkohol, a babának nem biztos, hogy jót tenne.

- Hát, jó! – Majd becsukta az ajtót, és ismét ketten maradtunk a szobában. Zoe izgett-mozgott mellettem. Egy percet sem bírt ki úgy, hogy ne szóljon valamit.

- Szóval... - nyújtotta el a szó elejét kacérkodva. - Mindig így néz rád? - Szája sejtelmes mosolyra húzódott, miközben egyenesen a szemembe nézett.

- Mi-miről beszélsz? - kezdtem kissé meglepődötten. Nem tudtam, mire akar kilyukadni.

- Mint aki elevenen fel akar falni. Szexuális értelemben, természetesen – vigyorgott rám. Kicsit belepirultam a kijelentésébe. Hogyhogy én nem vettem ezt észre? Vagyis... Miféle butaságokat beszélek magamban, hiszen minden egyes alkalommal csak úgy lángolunk egymás közelében. - Ugyan már, Molly! Mindketten átestünk a tűzkeresztségen. Hála Istennek! - vettet teátrálisan egy keresztet.