Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)

26. fejezet - A misztikus szoba

Drágáim! 

Ne haragudjatok a késésért! Kicsit hosszúra nyúlt a hétvégi telihold hatása. ;)

Meghoztam nektek az új fejezetet, és ezzel együtt egy  picike rossz hírt is. Nem tudom meddig még, de sajnos sokáig nem követhetjük már a mi kis kedvenceink történetét. :( Ígérem, nem hagylak kétségek között benneteket, csak egy kis ihletre van szükségem a folytatáshoz.)

Puszi Mindenkinek! :*

--------------------------------------------------------

*Molly szemszöge*

Már az eszemet sem tudom, mikor jártam utoljára Zoénál. A szüleit ismertem, hisz barátnőmmel már gyerekkorunk óta nyúztuk egymást. Most is ugyanaz volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy a felnőttlét vészesen lebegett a fejünk felett. Zoe édesanyja befutott író volt, nagyon sok irománya szólt például a természetfeletti lényekről. A fiatalok körében volt a legmeghatározóbb a könyveladási rátája. Szívesen elbeszélgetnék vele most, hogy így sikerült – elég rendesen – belecsöppennem ebbe a kevésbé sem megfoghatatlan világba, amiről ő is annyi történetet írt már. Vajon ő is tud a vérfarkasok létezéséről?

Mr. Saunders, Zoe édesapja pedig neves ügyvéd volt. Határozott, udvarias és iszonyatosan jóképű embernek ismertem meg. Kislányként folyton azokat a hatalmas kék szemeit néztem. Megmosolyogtató, hogy gyermekként mennyi mindent máshogy látunk még. Istenem, de jó is lenne újra visszarepülni azokba az évekbe, amikor még anyu is élt. És apa... Nick... vagy bárhogy is hívták.

- Mit iszunk? - zavarta meg gondolatmenetemet barátosném. Kipakolt mindent a dugi szekrényből, ami csak a keze ügyébe akadt. Volt ott whisky, gin, tequila, rum, pezsgő és még sorolhatnám.

- Zoe, ugye tudod, hogy van egy kis bökkenő? - Majd szemöldökömet összeráncolva mutatóujjammal óvatosan a pocakomat kezdtem el bökdösni.

- Na, jó, ez nem kifogás! – dőlt neki az étkező sarkában elhelyezett bárpultnak. Igen, náluk még az is volt! Zoe sosem szenvedett hiányt semmiben sem. Mindemellett gyönyörű házuk is volt: minden egyes szeglete a modern lakberendezést tükrözte. - Molly, Derek is megmondta, hogy a vérfarkasok nem tudnak berúgni, ergo a babának sem lehet baja.

- Sss! – tapasztottam tenyeremet barátnőm szájára. - Még meghallják!

- Nyugi, nincsenek itthon, és egy darabig nem is jönnek még. Szóóóval... mit iszunk? - Csak nem tágított efelől.

- Nem tudlak lebeszélni, igaz? - sóhajtottam hangosan.

- Esélytelen! – villantotta meg csábos mosolyát.

- De csak egy aprócska pohárral! – emeltem fel mutatóujjamat, megerősítve a fogadalmamat.

- Akkor...? - kacsintott rám ravaszul.

- Akkor egy kis whisky, az jöhet – adtam be a derekam. Zoe még az üvegpoharak után kutatott, amikor a szemem hirtelen megakadt egy kis arany kulcson, ami a poharakat tároló vitrin belső felébe volt felakasztva. - Az mit nyit? - Kíváncsiságom utat tört magának, már csak azért is, mert érdekes jelek voltak magába az anyagába vésve. Furcsa rúnáknak tűntek... amolyan druidásnak.

- Anyu dolgozószobáját – válaszolt Zoe könnyelműen. - Sokszor elvonul. Ott írja a regényeit. Csupa nyálas, romantikus maszlag, de a tinik imádják a sztorijait – mosolygott.