Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)

4. fejezet - Birtokháborítás

*Derek szemszöge*

Egy percig sem kételkedtem abban, amit Peter, Molly nagybátyja megosztott velem. Azt azonban mégsem értettem, hogy miért pont tőlem, egy vérfarkastól kért segítséget. Hiszen Molly édesanyjának a felmenői biztos hasonló vadászcsalád tagjai lehetnek, mint Argenték. Én, ha Peter helyében lennék, bennük biztosan jobban megbíznék, hacsak a szülei nem tagadták ki a saját lányukat, amiért egy vérfarkassal - és ha ez még nem lenne elég, egy alfával - szűrte össze a levet. Nem lehetetlen, hogy Molly emiatt számíthat csak a nagybátyjára a nagyszülei és a család többi tagja helyett.

Még aznap éjszaka elmondtam Laurának Peter aprócska fenyegetését és Molly apjának valódi kilétét. Nővérem egy darabig csak fel-alá sétálgatott a szobámban, végül leült mellém az ágyra, és kérdőn a szemembe nézett:

– Nick? Még sosem hallottam róla. Biztos így hívták?

– Peter ezt mondta – tártam szét a karomat.

– És segítesz neki? – faggatott tovább Laura.

– Nem válaszoltam konkrét "igen"-nel, de ha mindez igaz...

– Akkor Molly egy...

– Egy félvér – egészítettem ki nővérem gondolatát.

– Ami azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk életben – pattant fel az ágyról Laura, majd siető léptekkel a szobaajtó felé vette az irányt.

– Most hová mész? - szóltam utána.

– Egyet tippelhetsz – válaszolta félvállról.

– Nem ölheted meg, hiszen csak félig az, ami!

– Nem tudhatod. És különben is, az ereiben egy alfa vére csordogál! – vágott vissza dühösen. Hangjában azonban egy cseppnyi félelmet véltem felfedezni.

– Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy egy pillanatra megijedtél Mollytól.

– Á, szóval már a nevén is szólítod?

– Te akartad, hogy a bizalmába férkőzzek.

– Igen, és ennyi már épp elég is volt. Akció lefújva! Most pedig azon leszek, hogy mihamarabb végezzek a lánnyal.

– Én pedig nem fogom engedni, hogy csak úgy megöld őt. Hisz még azt sem tudjuk, hogy...

– Derek, ez a lány egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat. Csak a megfelelő alkalom kell hozzá, ami lehet, hogy közelebb van, mint gondolnánk.

– Miért félsz tőle ennyire? – kérdeztem gyanakodva összeszűkült szemmel, majd közelebb léptem hozzá, és mélyen a szemeibe néztem.

– Nem tudom – suttogta lesütött szemmel. – Az ösztöneim azt súgják, hogy ennek nem lesz jó vége. Egyáltalán hogy lehetséges az, hogy valaki félvér legyen? Hiszen a mi családunkban is volt már olyan, hogy az egyik szülő ember, a másik pedig vérfarkas volt. És a születendő gyerekek mégsem lettek félvérek. Vagy örökölték a vérfarkas gént, vagy nem. Vagy ez, vagy az. Másfajta sors nem igazán jutott nekik.

– Most, hogy így mondod – kezdtem elgondolkodva –, én sem igazán értem. De az is megeshet, hogy Molly talán nem is félvér.

– Hát akkor mi?

– Vérfarkas. Ahogyan mi is.

***

Bármennyire is próbáltam itthon maradni, egyszerűen nem tudtam nyugodtan és türelmesen a szobámban üldögélni. Már csak azért sem, mert most az egyszer nem bíztam meg a nővéremben, nem úgy, mint régen. Igaz, hogy sikerült lebeszélnem Molly meggyilkolásáról, de nem tudhattam, hogy mikor gondolja meg magát.