*Molly szemszöge*
Az idei végzős bált - akárcsak a többit - az iskola hatalmas tornatermében tartották. A mi drágalátos iskolánk annyiban volt különleges, hogy a kazánház kivételével az egész alagsort ez a terem töltötte ki, így egy - majdhogynem meredek, pár fokos - lépcsősoron kellett megközelítenünk a helyet. A feldíszített folyosón az idevezető utat arany- és fekete színű lufik mutatták, a talpunk alatt pedig vörös rózsaszirmok terültek el a fényes járólapon.
Amikor először idekerültem, azt sem tudtam, merre menjek. Emlékszem, egyszer el is tévedtem. Nagyon para volt az egész, mert köztudott, hogy körülbelül semennyi fény sem jut be ide, az alagsorba. Nem is értem, kinek az agyából pattant ki ez az ötlet, hogy itt kell létrehozni ezt a tornatermet. Mindenesetre a bálnak tökéletes helyet biztosított. Így, a sötét miatt még inkább érvényesülhetett a színes fényforgatag, ami bevilágította a szimmetrikusan elrendezett, nagyobb méretű körasztalokat. Egy-egy asztalnál, kényelmesen, akár hat-nyolc diák is el tudott férni.
Az igazgató köszöntőbeszéde előtt még volt egy kis időnk asztalt keresni, ahol nyugodtan helyet tudtunk foglalni mind a négyen. Tyler a bal oldalamon ült, jobbról pedig Ryan, aztán pedig Zoe zárta a baráti körünk sorát. Végül még egy pár csatlakozott hozzánk, de még így is volt kettő személynek szabad helye az asztalunknál.
Az igazi báli hangulat fokozásaként aláfestésnek halk hegedűszó szólt a színpadon elhelyezett hangfalakból. Fél órán belül csaknem az egész terem megtelt izgatottságtól zsibongó diákokkal. Ahogy elkezdődött az ünneplés, a tanáraink elegáns ruhába öltözve, egymás után álltak fel az igazgató mögött megkönnyebbült mosollyal az arcukon. Hatalmas búcsúztatóra senki sem számított és nem is készült, hiszen itt a zenéé és a táncé volt a főszerep, velünk egyetemben.
Röviddel a beszéd után izgulhatott a csapat, hiszen a bál egyik fénypontja következett. Minden diák már a vizsgák előtti héten külön-külön szavazhatott arra, hogy ki legyen a bál királya és királynője.
- Jaj, Istenem! - izgett-mozgott mellettünk Zoe az asztalnál. - Ez olyan izgi - vigyorgott ránk. - Vajon ki lesz az? Remélem én és Ryan! - tapsikolt izgatottságában.
- Én rátok szavaztam! - kacsintottam feléjük.
- De cuki vagy, Molly! - állt fel a helyéről, majd a székem mögé sétált, és hátulról átölelt. - Amúgy skacok, kértek puncsot?
- Mennyire gyerekbarát? - kuncogott az asztalunknál ülő szőke hajú lány, aki egy gyönyörű királykék estélyiruhát viselt.
- Tudom melyik tálból kell merni - súgta oda neki barátnőm felspannolva. - Szóval, mindenkinek jöhet egy kör?
- Naná! - feleltük szinte egyhangúan.
***
Alighanem a mi asztalunk volt a legvidámabb az elsők között. Igaz, mi vérfarkasok - gondolok itt Ryanre, Tylerre és jómagamra - a többiekhez képest semmit semm éreztünk az alkoholból, de ennek ellenére nem zártuk ki magunkat a jó hangulatból. Ahogy egyre viccesebbnél viccesebb emlékeket osztottunk meg egymással az asztalnál, figyelemfelkeltésként megszólalt az est felkonferálója, aki szintén a Farkasok nevű banda alapító tagja volt. Kellemesen mély hangja még a mikrofonon keresztül is jócskán betöltötte a teret. Figyelmünket egyből oda összpontosítottuk.
CITEȘTI
Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)
FanfictionAz oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel). "Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...