Az oldalon lévő történet a 'Teen Wolf' egyik szereplőjének, Derek Hale-nek, röviddel a családját elpusztító tűz utáni évét meséli el (néhol kitalált szereplőkkel).
"Derek ereiben, csak úgy, mint a nővéréjében, igazi vérfarkas vér csordogál. A család...
Úgy tűnik, az Égiek mégis úgy akarták, hogy minél gyorsabban fejezzem be az új részt. Nem is szaporítom tovább a szót. Mindenkinek jó olvasást kívánok! Puszi! :*
____________________________________
*Molly szemszöge*
A bejárati ajtón kilépve egy pillanatra megtorpantam és bepillantottam Derek szobájának az ablakán. Ő még mindig ott állt, engem bámulva rezzenéstelen arccal. Minden magyarázat nélkül faképnél hagytam. Gondolom, mi játszódhat le a fejében. Mély levegőt vettem, majd feltekintettem a holdra, ami újra engem hívogatott: egyenesen be az erdő sűrűjébe. Papucsban voltam és egy szál köntösben; mégis engedtem a csábításának, és elindultam a csalogató természet irányába. Meleg nyári este volt. A tücskök halkan ciripeltek, amerre csak léptem. Csendes szellő lengedezett, ami a falevelek susogásával romantikus dallamot varázsolt az éjszakába. Az egyik bokorból hol egy őzsuta, hol pedig egy fürge nyúl ugrott ki. Egyáltalán nem féltem a sötétben megbújó állatoktól, hiszen végtére is, itt én voltam az igazi csúcsragadozó.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hosszadalmas, ám de kevésbé fárasztó séta után egy ismerős helyre tévedtem. A hatalmas fa lombkoronáján keresztül ugyanúgy beszűrődött a hold vakító fénye. Derek itt talált rám, azonban a csapdának már hűlt helye volt. Az avar halkan zörgött a lábam alatt, ahogy odasétáltam a fa törzséhez. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd leguggoltam. Száradt vérem még mindig ott éktelenkedett pár lehullott falevél felületén.
Ösztöneim jelezni kezdtek, hátamon libabőr szaladt végig. Valaki közeledett felém. Megéreztem a szagát: szintén vérfarkas volt. Támadóállásba helyezkedtem. Megvártam, amíg kilépett a fák sűrűjéből, és minden hezitálás nélkül rávetettem magam.
- Gratulálok, gyorsak a reflexeid! - fulladozott alattam a robusztus vérfarkas, ugyanis pont a mellkasára helyeztem a súlyomat.
- Derek? - néztem értetlenül rá. - Amikor azt mondtam, friss levegőt szeretnék szívni, egyedül gondoltam - fújtam fel a képemet morgolódva.
- Ne haragudj! Azt hittem, a hold hatása alá kerültél. Ismét - támaszkodott az alkarjára, amitől a mellkasáról lejjebb csusszantam, egyenesen az ölére, amit nem is olyan rég még vágytól lüktetve az enyémhez préselt.
- Így volt, de már teljesen önmagam vagyok - vettem egy mély levegőt, miközben segítettem neki feltápászkodni a földről.
- Azt látom - húzódott szája félmosolyra. Szemei csak úgy csillogtak a sötétben. Vágyakozva és türelmetlenül. - Azért vagy csak egy selyem köntösben - lépett közelebb hozzám. - Egyedül a sötétben. - Hátrébb léptem, de a sarkam már a fa göcsörtös és mohás törzsét taposta. Nem volt hova hátrálnom tovább. Észrevétlenül elpirultam. Már az éjszaka forgatókönyve pergett le a szemeim előtt, ahogy szenvedéllyel megcsókol, majd a fának dönt, és jól... - Molly, Molly... - mosolygott, mint aki tudja, mi jár a fejemben.
