Viharvölgy | ÉK-sorozat II.

NEGYEDIK FEJEZET

Csocsi!
Drámai szónoklat közetkezik, előre jelzem.

Számomra brutális módon eltűntem. Nem tudom, hogy Ti éreztétek-e a hiányt, hogy vártátok-e a fejezetet, vagy éppen annyira nem volt feltűnő a kihagyás, de én szinte minden nap szenvedtem, hogy nem készül a fejezet.
Milliószor gondoltam Rátok, hogy minél hamarabb olvashassátok a fejezetet, közben ott volt bennem az, hogy haragudtam (és még mindig haragszom) magamra, amiért megvolt a terv a fejezetet illetően, de nem sikerült szavakká, párbeszédekké formálni.

Végülis egy magányos vonatút kellett ahhoz, hogy összejöjjön a fejezet. Pont jó reggelem volt, jött az erő az íráshoz.

Nem úgy alakult ez a nyár, ahogyan terveztem. Sokszor feküdtem az ágyamban, lehúzott redőnnyel és csak figyeltem, ahogy telnek a percek. Durva, de amúgy szerintem a nyár a lestresszesebb időszak: folyamatosan tenni akarunk valamit, mert máskülönben úgy érezzük, hogy elpocsékoltuk a nyarat. Velem most ez van.

Rengeteget agyaltam a történet vonalán is. Sokat gondolkodtam, de összességében van egy elképzelés a fejemben, amit szeretnék megvalósítani a könyvvel kapcsolatban, nem változatok rajta. Nem várom el, hogy mindenki szeresse, vagy elfogadja, de hiszek abban, hogy sokan vagytok, akik örömöt leltek Liah és Nicholas történetében.

Rengeteget kell fejlődnöm az írás terén, pontosan jól tudom, de igyekszem. Több törtenet van, amit még nem ismerhettek, mind-mind más stílusban, de most jelenleg imádok Liah-val dolgozni. Szeretem, hogy ő igykeszik megválogatni a szavait, hogy hivatalos sokszor. Ő ilyen, ez az ő története, és bár azt hinné az ember, hogy én formálom a sorsukat, valójában nagyon sok dolgot a könyv ír meg saját magának.

Remélem Ti is szeretitek Őt/Őket!

Szeretném megköszönni a rengeteg kedves üzenetet, amit kapok mindig tőletek. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak hibáim, a történetben is biztosan vannak részek, amiket unalmasnak, feleslegesnek, túlságosan körülírtnak találtok, ezeken igyekszem javítani. Mégis itt vagytok, és mindig adtok egy löketet a nehéz napokon, Reménysugarak vagytok, hogy vannak szépségek még az életben.
Sajnálom, amiért sokszor csak pár nappal később válaszolok, ez nem azért van, mert nem érdekelnek a véleményeitek, vagy mert nem lennék hálás a kedves szavakért. Mindennél többet jelentenek!!!
Látom ám én ezeket a gondolatokat, és mindig kicsit elérzékenyülök, hogy ezeket nekem írjátok. Sokszor újraolvasom, izgatottan várom, hogy mit gondoltok.

Hálás vagyok Értetek!

Na de nem is húzom tovább a szót, itt is van a negyedik fejezet. Majd írjátok meg, hogy mit gondoltok erről az egész estéről.

Köszönöm, hogy itt vagytok.

Mara

   ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

NEGYEDIK FEJEZET

A kiállítás napja.

Mint Jessica Waller legjobb barátnője, az elmúlt héten szinte végig ott voltam mellette, és elvégeztük az utolsó simításokat is, ami még kellett ahhoz, hogy ma estére minden tökéletes legyen. A munka után szinte szélsebesen rohantam a galériába mindig, hogy valahogy segíthessek a lánynak, aki bár fantasztikus helytállt egyedül is, feszítetté vált a tempó a végére.