Viharvölgy | ÉK-sorozat II.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET 1

-Készen álltok az indulásra, hölgyeim? Csak szólok, semmiért nem fordulok vissza, úgy nézzetek szét.

-Mernél nem visszafordulni, ha SOS szükségem lenne valamire. –húzta össze a szemöldökeit Jess.

-Már így is késésben vagyunk. Induljunk végre, könyörgöm.

-Ha méltóztattál volna időben érkezni, akkor már úton lennénk.

-Te voltál az, aki még az érkezésemkor pizsamában várt.

-Úgy hiányoztak nekem. –röhögött fel mellőlem Victor.

-Hát, most lesz egy egész hétvégéd átélni ezt a duót. –pillantottam szórakozottan feléjük, miközben újra belenéztem a táskámban, hogy biztosan nálam van-e a pénztárcám. –Várj, amíg leesik ennek a kettőnek, hogy négyen vagyunk egyetlen autóra a több órás útra.

-Szerintem üljünk be hátra, aztán várjuk meg őket ott. –javasolta, majd gyanútlanul odalopakodtunk Nate hátsó üléseire, és bepattantunk oda.

Elutazunk.

Jessica találta ki ezt a hosszú hétvégés programot. Konkrétan a semmiből jött, kedden hívott fel mindenkit este, hogy csütörtöktől nem érdekli hogyan, de mind oldjuk meg, hogy szabadok legyünk, mert bizony tartunk egy mini vakációt. Victor könnyen megoldotta, távmunkában van a héten úgy is, ahogyan Nate is, nekem volt egy csöppet problémás a helyzetem. Szabadságot már nem vehettem ki így, hogy konkrétan az indulás előtt egy nappal előtte jelzett, így a hazugság maradt társamnak.

Hajnalban írtam egy roppant igényesen és illedelmesen megformált üzenetet Andrews-nak, amiben jeleztem neki, hogy a lázam az egekben van, na meg egyéb kellemetlen és egyáltalán nem üzenettémába illő bajjal szenvedek órák óta. Meg sem lepődtem azon, hogy rövidesen az üzenetem megírási után válaszolt is nekem. Persze egy rövid pillanatra eltöprengtem, hogy vajon akkor mégis mikor alszik, de annyira azért mégsem érdekelt a téma, hogy sokat tűnődjek rajta. A lényeg az az volt, amit írt. Tőle teljesen szokatlan módon meglehetősen emberségesen mielőbbi jobbulást kívánt nekem, és habár nem megdicsért, de pozitív tulajdonságomként könyvelte el, hogy előrébb jártam a szerkesztéseimmel, így nem okoz a távollétem problémát.

Hogy bántott-e, hogy hazudtam? Nem, egy cseppet sem, ami magamat ismerve meglepett picit, de egyáltalán nem érintett meg. Tudtam, hogy jól állok a feladataimmal, és igazából nagyon hajtott a lelkesedés erre az útra. Ahhoz képest, hogy mennyire hirtelen jött, nagyon izgatott lettem a gondolattól, hogy együtt lesz a banda négy napig.

Ráadásul fogalmam sincs, hogy mikor voltunk legutóbb ennyi ideig együtt. Mióta már mind dolgozunk, ezeket az alkalmakat lehetetlenség összehozni, És ha őszinte akarok lenni, ha nem jött volna ennyire hirtelen ez, ha nem lett volna ennyire konkrét infókkal felvázolva az utazás, lehet ez sem jött volna össze. Valaki biztos ellenkezett volna, de így, hogy Jessica kilenc óra tájékán egy csoportos hívást kezdeményezett, és kész tények elé állított minket, egyikünknek sem tudott, vagy akart nemet mondani.

Addigra már a szállás is le volt foglalva és alaposan eltervezte, hogy hogyan fogunk odautazni. Mondjuk az utazásban változás történt, ugyanis Ava is meg volt hívva, viszont a lány nem tudott jönni, így Nate azt javasolta, hogy majd ő kiugrik értünk csütörtökön, és úgy négyen a nyakunkba vesszük az utat. Victor tegnap este érkezett haza Lakewood-ba. A megbeszéltek szerint nálam aludtunk volna, de aztán Jess áthívott minket magához, mert egyrészt nem tetszett neki, hogy Victor a városban van, és csak én vagyok vele, másrészt meg így Nate-nek nem kell a város külterületére kiautókázni a házamhoz, hanem elég csak Jess központi házához menni.