Viharvölgy | ÉK-sorozat II.

TIZENHATODIK FEJEZET

-Rendben, Liah. Természetesen. –bólogatott, miután nagyjából elmagyaráztam, hogy hogyan képzelem el a mai képvilágot. –Ahogyan csak szeretnéd. Köszönöm, hogy magaddal hoztál. Tudom, hogy Andrews panaszkodik rám, ezért is jól esik, hogy bevontál engem is.

-Andrews mindenkire panaszkodik, aki nem ő. Te csak csináld, amit eddig. –az autó ajtójához nyúltam. –Most pedig gyere.

A karácsony utáni hét mindig szünethét a lapnál. Ilyenkor az a legjobb dolog, hogy a hét döntő többségében nem kell attól tartanod, hogy hajnalban kapsz egy email-t a szerkesztőségtől, vagy a felettesedtől, hogy reggel mivel kell elsődlegesen kezdened, hanem egyszerűen csak élvezheted az édes semmittevést.

Na persze Andrews már hétfő reggel kiküldte a jövő heti tervezetet –igazából meg sem lepődtem, hogy a szabadságán is ez az első és legfontosabb napirendi pont –, de nem igazán zavartattam magamat, elvégre a héten így sem-úgy sem tudtam volna mit kezdeni ezzel az infóval.

Az viszont egyből szemet szúrt a hajnali levelében, hogy ismételten nem tüntetett fel időpontot az interjúra. Sajnos kezdtem elfogadni ezt, már kedvem sem volt szólni neki, hogy megint kihagyta ezt a részét a munkámnak. Magamban tartottam, nyeltem egy nagyot, és nem toporzékoltam, amiért ezt csinálja velem. Nem jutottam még el a robbanás szélére, de csak úgy, mint az élet minden területén, itt is eléggé biztos voltam, hogy egyszer kidurran majd a buborék. Csak még az a pillanat nem jött el.

Illetve az interjúk kapcsán tényleg nagy szerencse volt, hogy igazából bármikor kereshettem Nicholas-t. Sokkal könnyebb volt úgy kezelni ezt az egészet, hogy jól ismertük egymást, ezért nem is feltétlen kellett előtte nagyon egyeztetnem vele, mint ahogyan másokkal természetesen kellene.

Így hát kedd este felhívtam Nicholas-t, hogy mikor tudnánk beiktatni a héten egy interjút, elvégre nekem is most több időm van, és legalább nem a munka után kellene még az építkezésre rohannom, amihez hozzátenném, hogy gyakran már négykor befejezik a munkát, nekem pedig semmi dokumentálható információ nem marad. Szerencsére nem kellett külön időpontot nézni, azt mondta a férfi, hogy bármikor mehetek, amikor nekem jó, így úgy döntöttem az éjszaka folyamán, hogy minél hamarabb letudom az interjút, és ma jövök.

Reggel írtam egy üzenetet Porter-nek, hogy jó lenne-e neki az időpont, és miután szinte azonnal jelezte, hogy ráér, megírtam neki, hogy szívesen felveszem a városban, mivel a kollégium úgyis útba esik nekem.

Ahogy kiszálltunk az autóból a téli szél süvített végig rajtam, és a kabátomat egészen felemelte, ugyanis nem gomboltam be magamon. Egyáltalán nem volt az a dermesztő hideg, de a szél erősen tombolt. Széllel szemben sétáltunk, így egész végig kilátszott a szűk, lila ruhám, amit viseltem, és nem kellett sokáig figyelnem ahhoz, hogy lássam, mennyire megnéznek engem az itt dolgozók.

Porter zavartan nézett végig rajtam, de olyan gyorsan, hogy kifejezetten aranyosnak találtam a tőlem alig fiatalabb fiút. Szemeit gyorsan lesütötte, mikor észrevette, hogy felé pillantottam, majd köhintett egyet.

-Elnézést, nem akartam tiszteletlen lenni. –hogy lehet valaki ennyire aranyos?

-Amiért rám mertél nézni egy pillanatra? –kuncogtam. –Szörnyű bűn.

-Nagyon csinos vagy ma, Liah. –bókolt. –Mármint mindig az vagy, bocsánat, remélem ezt nem úgy értetted, hogy máskor nem vagy az. Azaz, ezt sem úgy akartam mondani, hogy máskor megnézlek magamnak, szó sincs erről komolyan. Ne értsd félre, nagyon jól áll neked ez a szín, igazán jó képeket tudnék csinálni rólad, ennyi az egész. Most pedig befogom.

Egyáltalán nem értettem félre semmit, ez a fiú maga volt a megtestesült tisztelettudás, és mivel fényképésznek tanul, ezért szerintem ez a kijelentése olyan volt, mintha egy fodrász azt jegyezte volna plusz, hogy remek alany lennék számára a hajam láttán. Igazából jól is esett, hogy ebben a pillanatban kifejezetten fotogénnek talált Porter. Plusz önbizalmat adott, magabiztosságot, ami Nicholas társaságában mindig jól jön, elvégre ki, ha nem én szerettem mindig is a legjobban felcsigázni a férfit?