HATODIK FEJEZET 1

1K 82 30
                                    

MEGLEPETÉS!!!
Na ki érkezett meg magához képest korán?
Szerda tizenegy körül fejeztem be a hatodik fejezetet, viszont ez a fejezet még hosszabb lett, mint az előző,  és tömény is, ezért úgy döntöttem, hogy a szokásos módszerrel két részre bontom, hogy jobban emészthető és átláthatóbb legyen.
Az első része itt is van, a második fele este felé érkezik.

Addig is nagyon szép napot kívánok Nektek. 🤍köszönöm, hogy itt vagytok!
(ez még ilyen felkészülős részletke, a keményebb rész a második felében lesz. Majd megértitek.)

Ui: nagyon köszönöm a sok kedves üzenetet az előző fejezethez, illetve azt, hogy olyan sokan meséltetek nekem magatokról. Megtisztelő, igyekszem válaszolni (elvégre megérdemlitek), nagyon sok közös témát találtam Veletek!

Mara

    ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

HATODIK FEJEZET 1


-Biztosan minden rendben lesz? –sokadjára kérdezte már meg Jessica az elmúlt napokban ezt, most jutottam el mégis arra a pontra, hogy kezdtem komolyan venni a kérdést. Hogy egyáltalán hatással volt rám a kérdés.

Péntek van.

Péntek reggel van, és éppen az autóban ültem, a telefonom ki volt hangosítva, és a legjobb barátnőm éppen azon fáradozott, hogy egy kis lelkierővel töltsön fel. A forró kávé egyenesen égette a torkomat, de nem panaszkodom, mert a szemem alatti párnákon legalább segített egy kicsit.

Ha már a párnáknál tartunk, nagyon, ismétlem nagyon hiányzott az alvás.

Szinte alig aludtam az elmúlt öt napban, és mint a vég előtt, már úgy éreztem, hogy amint ma este hazaérek, másnap délig fel sem fogok kelni. A legfurcsább az egészben az, hogy még véletlenül sem a stressz miatt nem aludtam éjszakánként. A helyzet úgy állt, hogy ennek a magazinnak lényegében nagyon keveset számított az, hogy jól ismertem Nicholas-t. Jó, számított az a maga módján, viszont a legfontosabb rész továbbra is az építkezés volt.

Cooper a hívásunk után szinte azonnal küldött nekem több tucatnyi anyagot, amit összeszedtek David-del az interjúhoz. Míg ők már eléggé képben voltak a dolgokkal, amikről szólni fog az interjú, addig nekem ez az egész teljesen újnak számított. Megdöbbentett, hogy mennyire sok mindent szedtek össze egyetlen rövid interjúhoz, és kíváncsivá tett, hogy vajon minden esetben ennyire rákészülnek egy-egy cikk írására, vagy csak azért volt ekkora tömkeleg háttér információnk, mert David-nek ez lett volna az első komolyabb cikke?

Aznap este még csak bele-belenézegettem az elküldött dokumentumokba, másnap viszont már Cooper reggel több email- lel is várt, amiben az interjúkészítés szabályait, típusait, tanácsait olvashattam el. Annyira leterhelt az, hogy igyekeztem négy nap alatt elsajátítani a viszonylag jó interjúkészítés módszereit, hogy ma reggelre már egy hulla voltam. Nagyon nagy feladat és legfőképpen kihívás volt az, hogy a saját technikámtól elrugaszkodva kell egy olyat alkotnom, ami kellőképpen megfelelő a Royal Wings színvonalához.

Úgyhogy igen, háromkor még arról olvastam éppen egy cikket, hogy hogyan kerülhetem el a kínos csendet, és mit kell tennem, ha mégis beáll az pár másodpercre. Ahogyan azt is kívülről fújtam már, hogy milyen alapanyagot használnak az építéshez, kiktől származnak az anyagi támogatások, és hogy mik az elvárások a végeredménnyel. Lényegében az építkezés információs kisokosa lettem, mindezt úgy, hogy mindenhez volt kedvem, csak ehhez nem. Mármint érdekelt a téma, de mivel nem az én szakterületem volt, mindent kutyafuttában csináltam, és enyhén aggódtam is amiatt, hogy nem fog megfelelni a vezetőségnek az interjúm.

Viharvölgy | ÉK-sorozat II. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora