Viharvölgy | ÉK-sorozat II.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET 2

-Megmondom nektek őszintén, szerintem eltévedtünk. –a szemei fölé emelte a kezét Viktor, és filmbeillő mozdulatokkal nézett körbe a havas fák között.

-Na nem mondod zsenikém. Nem akarom elhinni. –reagálta le a fiú szavait Jessica, aki nagyokat és erőseket taposva a hóban mérgelődött.

-Jól sejtem, hogy a GPS sem működik? –összehúzott szemekkel vártam a következő beszólást, mivel annyira egyértelmű volt, hogy semmilyen térerő nincs itt, és pontosan tudtam, hogy Jess-nek egyáltalán nem lesz kapacitása erre a kérdésre.

-Mondom én, hogy csupa okos emberekkel vagyok körbevéve. –nevetett fel ironikusan a lány. –Liah, te kivétel vagy. –mutatott rám a válla mögött. –Tudjátok mit? Menjünk tovább. Semmi értelme annak, hogy itt ácsorogjunk, aztán lehet találunk még más szépet is.

Reggeli után szinte azonnal elindultunk a tegnapra tervezett túrára. A tegnap esti vallomás kör hármunknak összességében segített, de Jessica állapota nem éppen volt a legrózsásabb érthető okokból sem utána, sem pedig ébredéskor.

Próbáltuk megérdeklődni, hogy mi áll a szakítás hátterében, de miután elmondta, hogy szakított vele Mark, megkérte, hogy egyelőre mellőzzük a témát, mert nem képes még túlságosan sokat mondani erről. Tudtam, hogy szeretné kibeszélni az érzéseit, mert bármennyire is keménynek tűnik a lány, erősnek, neki is szüksége volt arra, hogy valaki támogassa őt. És azt is tudtam, hogy bízik bennünk, és nem azért nem akar beszélni a történtekről, mert nem akar közel engedni magához minket, hanem mert egyelőre túl sok még neki, ami történt. Ráadásul tegnap este elég sok komoly téma felmerült, és így a végére, tényleg rengeteg volt már a döbbenetes információ.

Személy szerint én magam is le voltam sújtva miután megtudtam a hírt. Ha belegondolok abba, hogy én mennyire szótlanul ültem ott percekig, akkor teljesen érthetőnek tűnt, hogy ő még inkább nem tud erre mit mondani. Amilyen kapcsolata volt Márkkal, számomra teljesen lesújtó volt a hír, hogy vége lett. Nagyon tudni akartam, hogy mi történt. Nem akartam még elkönyvelni a történteket, mert túlságosan jó párosnak bizonyultak az évek során ahhoz, hogy ennyire váratlanul befejeződjön a kapcsolatuk. De nem mertem felhozni, nem akartam tolakodó lenni, mert tudtam, hogy a lány majd úgyis beszél róla, ha elég erőt gyűjt hozzá.

Közben mégis elképesztően csodáltam, amiért ennyire erősen kezelte. Hiába tudtam jól, hogy belül milyen hatalmas csatákat is vívhat, hiába tudtam, hogy valószínűleg nagyon padlón van, mégis annyira összeszedettnek látszott, olyannyira, hogy az első nap én sem vettem észre, hogy ekkora nagy terhet cipel a lelkében. És közben aggódtam, mert fogalmam sem volt, hogy mikor is történt a szakítás. Vajon mióta lehet már ennyire összetört a lány? Vajon mikor elpanaszoltam neki a Nicholas-szal való vitámat, ők akkor már külön voltak? Bűntudatom volt, hogy ennyire kifakadtam neki, miközben lehet ő is éppen kegyetlenül szenvedett.

-Igaza van Jessie-nek, menjünk tovább. Ha más nem, kilyukadunk valami random városban, ahol jobb esetben van térerő, aztán valahogy visszajutunk a házhoz. –helyeselt Nate.

-Valaki ad vizet? –nyögött fel Victor, úgy két perccel később, ahogy Jess javaslata alapján folytattuk a sétát. –Foltos lett a cipőm.

-Konkrétan fogalmunk sincs, hogy hol vagyunk jelenleg, nincs térerő, és egyre távolabb megyünk a háztól. –a dermesztő higgadt hang, amit a lány adott ki magából sejtette, hogy Victor nem kap inni. –Négyünkre három palack víz van, mert valaki nem akart vizet cipelni magával, és ebben a helyzetben tényleg azért kell a víz, hogy letöröld a cipődet? Dörzsölj bele havat, és haladjunk tovább. Fúha.

És ezen a ponton Victor nem is próbálkozott azzal, hogy mégis kapjon vizet, hanem nagyot nyelve követte a lány utasítását, és beledörzsölte a bakancsát a hóba.