Fehér Holló (BL)

Fehér Holló 4. fejezet

- Reggelt! – ásított egy hatalmasat Brent, pont, amikor belépett a kis irodájába Conor.

- Aludtál te egyáltalán? – kérdezte Conor, miközben leült egy székre, és a barátja nyúzott arcát vizslatta, ugyanis a fekete karikák a szeme alatt új szintre léptek, mélységüket és nagyságukat tekintve egyaránt.

- Még tegnap este szólt Clark, hogy Aaron közös reggelit tervez, így gondoltam összeszedek minden infót, hogy kéznél legyenek. – válaszolta, és egyik mappát rakta a másikra, amik szépen felcímkézve, és sorba rendezve álltak készen a reggeli megbeszélésre.

- Tudsz valamit a tegnapi találkozójáról? - kérdezte Conor.

- Nem. – rázta meg a fejét Brent, majd felhajtotta a maradék kávéját, a papírpoharat pedig a kukába dobta. – De gondolom, hogy azért beavat minket.

- Szerinted gáz van? – kérdezte ismét Conor halkan.

- Tudom, hogy a nemtörődöm természeted mögött sokkal lelkiismeretesebb vagy, mint azt láttatni szeretnéd, de szerintem ezt az opciót elengedheted. – mosolygott Brent. – Rengeteg kisebb csoport áll mellettünk, hála Aaronnak, mert időben elkezdett gondolkodni és tenni is az ügy érdekében. Tudod, hogy milyen!? Semmit sem vesz félvállról, még ha úgy is látszik. Ezenkívül, itt vagyunk neki mi is. Nincs az az isten, amelyik meg tudna állítani minket.

Conor csendben hallgatta a szavakat, miközben maga elé meredt. Sokat köszönhetett Aaronnak, és a legutolsó, amit végig akart volna nézni, az az Ő, és a Hollók bukása lett volna. Úgy tekintett a tagjaira, mint a saját a családjára.

- Igen, igazad van. – vett egy mély levegőt, és visszamosolygott Brentre. – Mehetünk?

- Persze! – bólintott a férfi, majd felkapta a mappákat, és elindultak a tárgyalóba.

A nagy terem közepén egy ovális asztal volt, körülötte tíz székkel. Aaron már bent volt, és Logannel beszélgetett. Clark pedig Darellel tárgyalt meg valamit éppen. Rajtuk kívül, még négy másik, magasabb beosztású férfi ült az asztalnál, valamint még, úgy huszonöt fő ácsorgott a terem különböző pontjain és csendben vártak.

Amikor Aaron meglátta a széles mosollyal és tíz kiló papírral közeledő Brentet, legszívesebben felnyüszített volna, de miután jobban szemügyre vette a beosztottja fáradt arcát, egy mosolygós köszönömmel üdvözölte a félelmetes adatkupacot.

Ezek után Brent leült Clark mellé, Conor pedig Darell mellett foglalt helyet, majd elkezdődött a megbeszélés, amin a főnökük felvázolta az előző esti találkozójának eredményét. A beszámolót hangos és ingerült sóhajok fogadták a teremben. Aaron nem is számított másra, hiszen a legközelebbi embereivel ült egy szobában. Az öt közvetlen beosztottja mellet ők voltak azok, akik a munka rázós részét intézték, és a Fészekben lévő ügyeket az irányításuk alatt tartották.

Miután Aaron felvázolta a helyzetet és kiadta az utasításokat, mindenki elhagyta a helyiséget. Majdnem, mindenki.

- Clark! – szólalt meg Aaron. – Beszélgess el a csoportvezetőkkel, azokkal, akik a mi oldalunkon vannak, és tudd meg, hogy még mindig így van-e.

- Rendben! – bólintott a megszólított személy.

- Darell! Te nézd át az arzenált, és ha szükséges, akkor cseréljétek ki, amit kell. Legyen minden lövésre kész állapotban.

- Vedd úgy, hogy már kész is van! – mosolygott Darell.

- Conor! – szólította meg őt is Aaron. – A következő szállítmányt visszatartjuk még pár napig, így te is itt maradsz.